Edgar Wright sokunk számára kultikus rendezővé nőtte ki magát: a Cornetto-trilógia, a Scott Pilgrim, de még a 2017-es Baby Driver is egészen különleges filmélmény volt, melyekhez foghatót nagyon keveseknek sikerült csak készíteni. Éppen ezért akkora csalódás A menekülő ember: sokkal több kreativitást vártam volna egy ilyen filmográfiával rendelkező direktortól.
Már csak azért is fájó, hogy ennyire szürke lett A menekülő ember, mert egyfajta szerelemprojektje volt Wrightnak: Arnold Schwarzenegger nem éppen könyvhű, 1987-es adaptációját például már tinikorában sem igazán kedvelte, így inkább Stephen King azonos című regényéhez nyúlt vissza, amire a szerző is áldását adta. Ebben egyébként nincs is hiba, hiszen Ben Richards ezúttal Glen Powell alakításában igazán könyvhű kalandokba keveredik, még ha akad is egy-két változtatás a sztoriban. Stephen King egyébként üdvözölte a 2025-ös feldolgozást, és így jellemezte: hasonlít a regényhez annyira, hogy ne csalódjon, de mégis van benne elég újdonság, ami miatt végig tudta izgulni. A Horrorok Mestere tehát ismét bizonyította filmekkel kapcsolatos ízlésficamát.
Hiszen, amint már említettem, A menekülő ember nem üti meg a szintet, főleg, ha Edgar Wright nevét is figyelembe vesszük: a disztópikus, embervadászatra épülő showműsor, a médiamanipuláció és a vagyoni egyenlőtlenség témái ma is izgalmasak és sajnos aktuálisak, a direktor azonban nem tudta kiaknázni a könyv lapjaiban rejlő lehetőséget. Túl komolyan vette és elnyújtotta a cselekményt, így A menekülő ember sokszor vontatottnak, olykor unalmasnak érződik. És bár az akciójelenetek minden szempontból rendben vannak, mégis lehettek volna kicsit elborultabbak, túlzóbbak, de a film világának abszurd tévéműsoraiból is ki lehetett volna hozni többet.
Jó példa a Csillagközi invázió: Paul Verhoeven háborús szatírája olyannyira tökéletes, hogy akár egy másik univerzumból hozzánk került propagandafilmnek is beillik - érthetetlen, Wrighték miért nem hasonlóképp építették fel A menekülő embert, és helyezték az egész cselekményt a tévéműsorba, elborult reklámokkal és kulisszák mögötti jelenetekkel megspékelve - ha már egy Monster-termékmegjelenítést így is sikerült a lehető legröhejesebb módon megoldani.
A látványra azért nem lehet panasz: az alig egy év alatt, 110 millió dollárból forgott blockbuster sok költségesebb filmet is megszégyenít, noha világrengető effektekre azért nem kell számítani. A koszos, neonfényes város jól mutat IMAX vásznon, de a képarány sajnos végig fixen scope, így nem használja ki a formátum nyújtotta lehetőségeket - a fentiek fényében azonban ez tényleg csak a jéghegy csúcsa.
Edgar Wright legdrágább, tinikora óta érlelődő filmje tehát inkább érződik fásult bérrendezésnek, mint egy kreatív alkotó álomprojektjének: ha más készítette, vagy ha Netflixre érkezett volna, csak legyintenénk, hogy újabb középszerű próbálkozás streamingre, így viszont az év egyik legnagyobb csalódása. Ráadásul a bemutatót is rosszul pozícionálták: múlt hétről ugyanis az akciófilmek rajongói számára jobb opció a Predator: Halálbolygó, jövő csütörtökön pedig érkezik a skandináv John Wick újabb kalandja, vagyis a Sisu - A bosszú útja.
78 A menekülő ember (2025)
Stephen King először Richard Bachman álnéven publikálta A menekülő embert, amelyet az 1987-es, Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült film tett híressé. King... több»
