A japánok egy dolgot nem tudnak évtizedek óta: jó filmet csinálni, de olyannyira, hogy ez lassan kulturális megszokássá nőtte ki magát. Éppen ezért van sokkal nagyobb kulturális értéke a japán animének, mint a jelenlegi japán filmeknek. Japánban a filmsztárok helyett a szinkronszínészek az igazi ikonok. A japán filmeknél feltűnően kiábrándító, amikor a japán filmszínészek mimikája, karakterisztikája is az animék megoldásaira hajaz, nem a filmekére. Ami karakterisztika jól néz egy animében, az túlnyomórészt nagyon hülyén mutat élőszereplős filmben.
Megannyi animével és régi, ikonikussá vált szamurájfilmmel a hátuk mögött ma már csak ilyen túljátszott, animékre hasonlítani akaró ökörségeket tudnak összehozni, amelyre a megerősítő példákat akár másnapig is lehetne sorolni. Nos ezen példák listája egy újabb címmel bővült.
Maximálisan egyetértek veled, egy kitétellel. Amiket a színészek hibájának ítélsz meg, véleményem szerint sokkal inkább rendezői koncepció. Ennél a filmnél ez nagyon szembetűnő.
A japánok egy dolgot nem tudnak évtizedek óta: jó filmet csinálni, de olyannyira, hogy ez lassan kulturális megszokássá nőtte ki magát. Éppen ezért van sokkal nagyobb kulturális értéke a japán animének, mint a jelenlegi japán filmeknek. Japánban a filmsztárok helyett a szinkronszínészek az igazi ikonok. A japán filmeknél feltűnően kiábrándító, amikor a japán filmszínészek mimikája, karakterisztikája is az animék megoldásaira hajaz, nem a filmekére. Ami karakterisztika jól néz egy animében, az túlnyomórészt nagyon hülyén mutat élőszereplős filmben. Megannyi animével és régi, ikonikussá vált szamurájfilmmel a hátuk mögött ma már csak ilyen túljátszott, animékre hasonlítani akaró ökörségeket tudnak összehozni, amelyre a megerősítő példákat akár másnapig is lehetne sorolni. Nos ezen példák listája egy újabb címmel bővült.