Dűne: Második rész

A második rész úgy szakít az első rész hagyományaival, hogy megtartja belőle a legjobb elemeket, de eltér tőle annyira, hogy felkeltse a nézők figyelmét. Paul kalandjai az eredeti történet mentén haladnak tovább, és Hans Zimmer úgy felülteti a zene h... Teljes kritika

Úgy álltam neki a Dűne második részének, hogy az első nekem nem igazán tetszett. Gondoltam, hogy a második rész már egy fokkal eseménydúsabb lesz. Lehetett erről hallani is. Így is lett. Ez egy sokkal tömörebb és izgalmasabb cucc. A látvány, a hang é... Teljes kritika

Egy film, ami nem úgy látványos, mint a többi tucat popcorn mozi, hanem ténylegesen hozzá is ad a filmhez. A könyvet szépen adaptálták, viszont ez hozta magával a könyv egyik gyengeségét is, mégpedig azt, hogy Herbert páratlan volt világalkotásban, de kissé gyenge történetvezetésben, és akárcsak a könyv, így a film is néhol unalmasnak hat, annak ellenére, hogy a cselekménnyel csak tovább mélyíti a történet részleteit. E kis negatív vonás ellenére is rendkívül elégedett vagyok a filmmel, tekintve, hogy az utóbbi években igen gyér volt azoknak az alkotásoknak a száma, ahol a CGI minőségileg kiegészítette a filmet, és nem a látvány köré építették fel az egészet. Naivan remélem, hogy Hollywood tanult ebből (de biztosan nem), hogy a CGI csak kiegészítő elemként funkcionálva emel a minőségen, egyébként meg nem más, mint súlytalan cukormáz.

Emlékszem, mikor annak idején kiderült, hogy Villeneuve egyszerre szerette volna leforgatni a két részt, de a Warner nemet mondott rá, mindenki fel volt háborodva. Most elnézve, mekkora minőségi ugrás a folytatás, igazolja őket, hogy a visszajelzések... Több alapján tökéletesítették a végeredményt. Nagyon ritkán kapunk ilyen monumentális, grandiózus sci-fit, sőt, ez már-már akció-sci-fi, olyan mennyiségű és minőségű háborús jelenet került bele. Az elsőben is nagyon menő volt a Harkonnen invázió, de itt bőven szintet léptek a csatákkal, már-már Zack Snyder legjobb időszakát idézik az ütközetek. Villeneuve viszont abban is jó, amiben Snyder nem, vagyis a dialógusok és a történetvezetése is remek, bár lehet, ha nem ismerném a könyvből a sztorit, kicsit elvesztem volna néha. Az első rész 150 perc prológusnak tűnik ezek után, tényleg elképesztő, mennyivel összeszedettebb és kerekebb az idei felvonás. Ennek fényében viszont félek picit, hogy a Dűne Messiása meg epilógusnak fog érződni. Reméljük nem, most rátaláltak a zseni receptre, csak nem szúrják el.

Hát! Nem is tudom! Izé! Azaz! Azt hittem, valami amatőrfilmes, kis költségvetésű film. De még annál is rosszabb.

Annyian írtak már a Dűne második részének cselekményéről, hogy én inkább a szereplőkre fókuszálnék. Timothée Chalamet tehetséges színész, de picit gyúrhatott volna erre a szerepre (szó szerint értem, fizikailag), mert most rettenthetetlen vezetőt alakít. De persze így is jó a srác. Zendaya egyszerűen gyönyörű, és alakítása is színvonalas. Javier Bardem ambivalens figura minden szerepében, most is. Néha már-már komikus, néha magával ragadó szónok a feremenek között (sajátos megszállottságával). Dave Bautistát, szegényt, parkolópályára teszi a script, bár karaktere többet érdemelne. Helyette viszont a Harkonnennek igazi nagy harcosa Austin Butler, aki valószínűleg fiatalsága miatt előzte be szegény öregedő Bautistát Villeneuve-nél. Viszont helytáll, bár tényleg furán fest Harkonnennek maszkírozva, teljesen szőrtelenül és kopaszon. Érdekes Florence Pugh szerepeltetése is, kár, hogy éppen csak pár mondatot mond. Viszont a harmadik részben biztosan komoly játékidőt kap majd. Rebecca Ferguson visszaesést mutat nálam és kár, hogy Villeneuve visszább vett a misztikumból is. Összességében így is nagyon erős film.

Muszáj revideálnom korábbi véleményemet, mert újranézve a Dűne második epizódját bizony sokat módosult korábbi ítéletem. Az 1986-ban elhunyt Frank Herbert sajátos futurista világát kénytelen vagyok elismerni. A sztori évezredekkel repít bennünket messze előre a jövőbe, egy olyan hihetetlenül inger- és képgazdag világba, mely teljesen elvarázsol bennünket. Uralkodóházak, egymással harcoló családok, bolygók, különleges képességekkel felruházott varázsló-rendek, fűszerek, melyektől megváltozunk és hatalmas homok-férgek, melyeken lovagolni is lehet, száguldozva a sivatagbolygókon. Akibe szorult egy parányi fantázia is, az csak ámul ezen e sokszínűségen. Ráadásul a történet jól felépített logikus és átélhető, amihez még remek alakításokat is kapunk. Élvezetes minden perce és sokszor újranézhető. A Dűne legelső epizódja inkább csak a kereteket teremti meg, a második a küzdelmekről szól és több akciót, gyorsabb tempót mutat. A végső értékelés az elsőre 80% a másodikra 90% részemről a történet és látvány miatt elsősorban.

Minden tiszteletem ezelőtt az alkotás előtt. Elképesztő látványvilág, jó színészi teljesítményekkel fűszerezett szuper alkotás. A rendező, Denis Villeneuve odatette magát. Az első rész is jó sikerült, de ez a rész mindenképpen pörgősebb lett. A képi ... Többvilág, hanghatások tökéletesek. Személy szerint az elégedettség olyan szinten volt nálam, ami ritkaság ebben a műfajban. Imádom az egész film alatt uralkodó légkört. Cinema City IMAX terembe néztem, nagyon nem bántam meg. Sci-fi akciófilm kategóriába sorolható alkotás, amely simán többször nézhető. De figyelem, mindenképpen moziba nézendő szuper mestermű. Értékelés: 10/10.

Elnézést kérek a Dűne rajongóktól, de nekem ez túl lassú film. Nagyrészt feszengtem a moziban. Egyetlen mondanivaló ragadt meg bennem: „Ha el akarod nyomni a népet, ígérj nekik messiást, és évszázadokig csak azt fogják várni.” (Én nem a vallásra asszociáltam.)

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szeretem a Dűne-filmek világát, mert egy teljesen elkülönülő közegbe kalauzolnak el bennünket, ahol saját törvényszerűségek érvényesülnek. Vannak nagy főnemesi házak, és van harc is közöttük. A Dűnében épp a fűszerért és a fűszerrel borított Arrakisért küzdenek egymással a Harkonnenek és az Atreidesek. Egy időre az első rész végén a Harkonnenek kerekednek felül, de elmenekül a herceg örököse, és így az Atreidesek kapnak egy második esélyt. Az Arrakis bolygón élnek a fremenek, akik engem egyébként az arabokra emlékeztetnek kicsit, bár sokkal több misztikum övezi őket. Fura az a kitalált katyvasz nyelv, amin beszélnek (néhol nevetséges). Paul Atreides (Timothee Chalamet) a második rész központi figurája, az ő hatalomra kerülését mutatja be a második epizód. Nekem furcsa, hogy ennyire a császári trónra pályázik, ez a fajta törtetés korábban nem jellemezte karakterét. Az is fura, hogy ezúttal kevesebb a Bene Gesserit varázslat, illetve, hogy a végén a rettenthetetlen Sardaukarokat olyan simán győzik le. De a kisebb ellentmondások dacára is jó film. Izgalmas és b@romi látványos.

Van egy egyszerű módszer arra, hogy az ember eldöntse magában, egy film tetszett-e neki, avagy sem, és az ez, hogy újra meg akarja-e majd nézni. Nos, a Dűne 2-t nem fogom. És nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nem lett annyira jó, hogy e... Teljes kritika

Tovább mélyíti az univerzumot és a karaktereket, miközben folytatja az első kötet izgalmas történetét. Az átfogó politikai intrikák, vallási kérdések és a gyönyörűen kidolgozott világ továbbra is lenyűgöző. Nagyon örülök, hogy ebben a korszakban élhe... Többtek, mert részese lehetek egy új generációs Star Wars érának. Rég láttam ilyen újító és izgalmas filmet, kevés hibával. Remélem, a folytatásokban is hozza ezt. A könyvhöz képest jó pár dolgot kihagytak, amit valamilyen szinten sajnálok, de hát egy adaptációt nem szabad az eredeti műhöz hasonlítani.

A „Dűne: 2. rész” kapcsán Denis Villeneuve folytatása olyan élményt nyújt, ami technikai zsenialitással és ambícióval van tele, és számos lélegzetelállító pillanattal ajándékozza meg a nézőit. A film sebessége és a történetmesélése magával ragadó, kü... Többlönösen azok számára, akiket az első rész nem kötött le teljesen. Az előzmények már ismertek, így a film egyenesen a történések sűrűjébe vezeti a nézőt, amelyben Paul Atreides és anyja, Jessica kalandjai, valamint a Harkonnen ház és az császár elleni küzdelmeik állnak a középpontban. Az űrhajók és a különleges technikai megvalósítások mellett a film mélyebb üzeneteket is közvetít vallásról, háborúról, bosszúról és szerelemről, miközben nem nélkülözi a Herbert világára jellemző furcsaságokat sem . A film súlyos témái között szerepel a hit, a megtorlás és a messiási várakozások súlya, amelyek Paul Atreides karakterén keresztül bontakoznak ki. A „Dűne: 2. rész” ritka példa a nagy költségvetésű blockbusterek között, amely komoly gondolatokat vet fel, és nem csak a látványosságra koncentrál. Bár a film nem mindenben sikeres teljes mértékben, értékelendő a próbálkozás, hogy mélyebb, filozófiai kérdéseket is feltegyen a nézőknek. Azonban ez a súlyos hangulat olykor nyomasztóvá teheti az élményt . Összességében a Dűne 2. része egy lenyűgöző vizuális és érzelmi utazás, amely bár néha nyomasztó lehet a súlyos témái miatt, mégis méltó folytatása az előző résznek. A technikai kivitelezés, a mélyreható karakterábrázolások és a bonyolult témák kezelése emeli ki ezt a filmet a többi közül.

Moziban ütős leginkább a Dűne második része, melyben rengeteg harc és látványos jelenet varázsolhat el bennünket. Második megtekintés után döntöttem arról, hogy itt, a Mafabon is leírom a véleményemet. Bár korábban nem rajongtam Villeneuve rendezéseiért (Érkezés, Sicario), ezúttal meggyőzött arról, hogy tehetséges direktor. Bár nem olvastam a Herbert-regényeket, önmagában nézve a Dűne kettőt egy kerek egész és jól felépített dolognak látom. A központi karakter, Paul Atreides (Timothée Chalamet) ősi ellenségei, a Harkonnenek ellen készül visszavágni, amihez felhasználja az őslakos fremeneket. Elég sok a párhuzam a hidegháborús idők politikai jellemzőivel: mint a gonosz kelet (Szovjetunió) és a fejlett, haladó nyugat, alias USA. Ahol persze a Harkonnenek a komcsik és az Atreidesek a nyugatiak, a fremenek pedig az arabok, akik féltik kincsüket, az olajat (mely itt a fűszer). Nagyon jók a harci jelenetek, és iszonyúan látványosak a száguldó homokférgek is. Nálam a Dűne kettő 4 és fél csillagos film (ha lehetne fél csillagot adni).