Hozta az első rész szintjét, csodát nem kell várni tőle, én elvoltam vele. Bár nekem az első része jobban bejött. Első fele kicsit unalmas, de a második fele felpörög. Látványra nincs panasz, a történet olyan, amilyen.
Tíz-egynéhány perc után elengedtem. Az első rész fényében ez a második olyan szintű mazochizmust kívánt volna tőlem, aminek nem vagyok birtokában.
Annyira nem volt ez olyan szörnyű, mint ahogy a kritikák írják (de jó sem). Az első részt felülmúlja, ami nem nehéz. Tele van blődségekkel ez is. De jobban összerakottnak tűnik, mint az első ide-oda „ugrálós” filmé nem nagyon összeálló sémája. Klisékből sincs hiány. Déjá vu is érhet. Egy Vasquez Gorman ikonikus jelenetet is lekoppintott benne a szaki... A látvány miatt nincs panasz, az jó lenne, ha Snyder nem rakná tele lassítással.
Múltkor az 1-nek csak 3 csillagot adtam, most azt az egyet az 5-ből a nekem sok zene és egyes dramatikus lassítások rossz időzítése miatt kapja. Látványvilágban nekem ott van, az vesse rám az első követ a forgácsfelhőből, aki ilyenkor lát. Alapjában véve ha ezt a lépcsőt lépdelik tovább, meg lehet egy jó konyak is. Összességében mindenképp szeretném megnézni majd egyben az egészet, ha megélem. Eddig szépen összeállt, ki milyen pokolból menekül, de az is, hogy a kénköves katlanon kívül nincs is más, ha állandóan magunkban cipeljük.