Hugh Grant: ‘Túl öreg, kövér és ronda lettem’
Hugh Grant tavaly azt mondta, hogy már túl öreg, kövér és ronda ahhoz, hogy romantikus vígjátékokban szerepeljen, és inkább érdekesebb dolgokkal akar...
Simon, az író fáradhatatlanul témát keres új regényéhez, amikor megismerkedik Izabellával, a festővel, aki épp a tihanyi apátságról készít képet. A férfinak ismerős ez a festmény, hiszen ugyanilyen függött annak idején nagyszülei lakásában. A kép szinte minden részletében hasonlít, még a templom… Több
Azt nem mondom, hogy elvarázsolt, inkább ellazított, könnyeddé tett. Elfelejtettem a gondjaimat. Már a kezdete, ahogy megszólalt francia nyelven a csodás, andalító dal. Meg persze Tihany, szívem egyik csücske, ahová minden évben lejárunk. Értékeltem, hogy csak visszafogottan mutatták, nem manipulálták a nézőket a táj szépségének örökös felvillantásával. Nagyon szerettem főhősünk (Andorai Péter Krisztián) megmosolyogtató, néha sületlen monológjait (itt-ott magamra is ismertem :) ). Kassai Ilona tüneményes volt 93 évesen a minden titkok tudója, a nagymama szerepében. Imádtam a tojáslikőrös kis poénját. Nekem még az is tetszett, hogy a szereplők folyamatosan elbeszéltek egymás mellett, mert hisz' ilyenek vagyunk mi, emberek. Farkas Viktória negatív karakterként remek kontraszt volt a többi szereplővel szemben. A piros ruhás, titokzatos Izabella (Vészabó Noémi festőművész) engem is elvarázsolt, hol felbukkant, hol eltűnt, mint a mesékben. Egy kis levendulaillatot is éreztem a levegőben. Az, hogy bekukucskálhattunk a Pintér Galériába és a Grünberger csillárkészítő üzletbe, pazar látványt nyújtott. Charlie Álarc nélkül című csoda szép száma telitalálat volt befejezésként. Szerintem ez a film nem akart nagyot szólni, csak szórakoztatni, és ez sikerült is neki. Kicsit misztikus mesevilág, „hol volt, hol nem volt...”, a vége pedig a néző fantáziájára van bízva.
Nagyon kellemes film, remek karakterekkel, amelyeket bár kevésbé ismert, de nagyon tehetséges színészek alakítanak. Számomra nem is igazán kell több egy jó filmhez.
Most néztem meg a filmet, szerintem pénzmosásnak jó volt. A no name, ZS kategóriás, magukat színésznek avanzsáló emberek alakításai rosszak, a főszereplő csávó full unalmas, semmitmondó, saját gondolatait közvetítő narrációja főleg. És ő a filmben ál... Teljes kritika
Háttérzajnak kerestem filmet, és ráakadtam erre. Nos, őszintén mondom, hogy kellemes film volt. Számomra áradt belőle a nyugalom, bár lehet, hogy csak a levendula ihlette ezt az érzést, hiszen azon a tájon játszódik a film. Sehol semmi sietség, néhol pont az ellenkezőjét tapasztalja az ember. Néztem a filmet, nem csak zaj volt. A mai rohanó világban kell ilyen film is, ami legalább a kikapcsolódást lelassítja. Nekem nagyon tetszett, a szereplők is aranyosak voltak. Kedves film.
Egy korábbi – meglehetősen szigorú – nézői beírás után vettem a fáradtságot, és megnéztem a Tíz perc múlva három című melodrámát. Messzemenően nem tudok egyetérteni azokkal, akik nagyképűen bántják ezt a filmet. A Netflixen tudtam megnézni, ráadásul angol felirattal, mert egy ideje Doverben élek, és ellenőrizni akartam a fordítást. Kifejezetten szerethető, kedves film, nem tudom, mit látott az előző hozzászóló. Igen, sajnos a kis Andorai nem léphet édesapja nyomdokaiba, a sok – nyilván tudatosan választott – civil szereplő pedig valóban ad egy kis sutaságot a produkciónak, de ezen átvisz a rejtélyes történet, a szép Tihany és Charlie zenéje. Nem véletlen, hogy a Netflix adatai szerint tavaly júniusban ez volt a legnépszerűbb az újdonságok között. Én könnyen ráhangolódtam a balfácán főhős monológjaira, persze kell hozzá egy kis irodalmi műveltség is. Talán túl művészien szerette volna megrendezni a rendező a filmet, talán túlságosan is beleszeretett modelljébe, igen. Lehet, hogy máskor is megnézem. Végre egy magyar film, amely más, mint a többi, egy kicsit dokumentumfilm, egy kicsit könnyed és politikamentes.