Tumbbad

A Tumbbad nagyon érdekesen indul, enyhe, de mégis meglepően nyomasztó horror elemekkel, amelyik nem az amerikai-féle „egy jump scare ötpercenként” formulát követték. Generáción átívelő sztorit követünk egy családi és kulturális trauma feldolgozatlanságáról, többnyire sokszínű és változatos karakterekkel, akiknek a motivációit folyamatosan a sötétben tartja a film. Ez mind egész jó lenne, de sajnos a film tempója, vágása és történetvezetése nem elég összeszedett, a jelenetek véletlenszerűen követik egymást, sokszor csak 20 perccel később ismerjük meg, miért számított valami. Emiatt a nyitójelenet után a horror szinte totál háttérbe szorul, és egy drámát látunk fura karakterekkel. A film később ismét magára talál, de szerintem túl későn. Sajnos nagyon ellaposodik a történet, és kimondottan unalmassá válik. Folyamatosan csapong, és mintha mindig, amikor egy jelenet érdekes irányba menne, kapunk egy vágást, és egy totál random új jelenetbe kerülünk. Nehéz szorítani vagy a szereplőket követni, mert alig tudunk valamit róluk. A film érdekesen eltért amerikai vagy nyugati filmes kliséktől, emiatt talán van értelme megnézni, de strukturális hibái miatt nem tudom nagyon ajánlani.

Nem biztos, hogy láttam már korábban indiai horrort. Szétdicsérték a neten, ezért megnéztem. A történet nagyon érdekes, a megvalósítása viszont kevésbé tetszett. Összességében közepes. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de főleg azért, mert mindig öröm nem amerikai filmet nézni. Azt nem komáztam, hogy folyamatosan egymást verik a szereplők és ordibálnak.