2023.06.06 21:08 Kóborló Olvasottság: 132x
1

Édes a bosszú

A bosszú témáját már kismilliószor feldolgozták a hollywoodi filmstúdiók és más filmgyártó nemzetek, de számomra valahogy mindig időtállóak lesznek eme tematikával foglalkozó alkotások. Ugyanis a bosszú egy nagyon is emberi tulajdonság, és emiatt nagyon könnyen képes a nézőjét magával ragadnia. Emlékszem, még tinédzser koromban, talán az első bosszúfilm, amit láttam, az 1974-es Bosszúvágy volt, Charles Bronsonnal (1921-2003), majd szép sorban jöttek a hasonszőrű alkotások (a Nincs bocsánat 1992-ből, A holló 1994-ből, a Kill Bill 2003-ból), és még számos efféle alkotás, eme témakörből, és én a legtöbbjét kedveltem is. Eleinte leginkább az akció műfajában találkozhattunk túlnyomó részben a bosszú témakörrel, de időnként azért a horror zsánerén belül is felütötte a fejét eme téma. Készült pár kiemelkedő alkotás ezen belül is (az Eden Lake 2008-ból, vagy Az utolsó ház balra 1972-ből, vagy annak az azonos címen elkészített 2009-es feldolgozása), és hát persze jelen filmünk is pont ilyen. Nézzük hát, hogy milyen lett a Köpök a sírodra 2010-es feldolgozása!

Feldolgozás, merthogy Meir Zarchi már 1978-ban filmre vitte Day of the Woman címmel (ami egy egész korrekt film lett), de Steven R. Monroe úgy érezte, hogy 2010-ben épp itt lenne az ideje, hogy elkészítse annak a filmnek a remake-jét. Úgy gondolom, hogy azért röppenhetett fel ez az ötlet a rendező fejében, mert 2009-ben Dennis Iliadis rendező elkészíthette az 1972-es Az utolsó ház balra remake-jét, ami ha nem is hozott hatalmas bevételt, de azért szépen termelt a mozipénztáraknál.

Édes a bosszú

Egy film újrafeldolgozásánál akaratlanul is összehasonlítjuk az új változatát a korábbi verziójával, ugyanis én is tartom magamat ahhoz a véleményhez, hogy ha már újrafelhasználás történik, akkor az új változat igenis szolgáljon új dolgokkal. Na már most, kissé ködösek az emlékeim az 1978-as Day of the Womannel kapcsolatban, de számomra valahogy az rémlik, hogy annyira lényeges dolgokat nem változtattak meg a két film cselekményében, így adódhat a kérdés, hogy akkor miért is tekintek egy jobb filmként a 2010-es változatára. Itt talán elsősorban a kreativitást és a kissé durvább eszköztárat említeném meg, és persze a jobb színészi alakításokat. Egyértelműen mindkét filmben a legerőteljesebb jelenet a nemi erőszak ábrázolása, de Steven R. Monroe, a 2010-es film rendezője kimondottan ügyesen nyúlt ahhoz a dologhoz, hogy a két film közt eltelt röpke harminckét évben a horrorrajongók ingerküszöbe elég erőteljesen kitolódott, emiatt pedig alkalmazhatott eme filmben igencsak szélsőséges képsorokat (oké, az eredeti film sem volt azért egy piskóta, de a technika fejlődésével azért ezen jeleneteket erőteljesebben tudta ábrázolni).

Mint már fentebb említettem, a két film közül nálam azért is van feljebb a újrafeldolgozás, mert erőteljesebbnek éreztem ebben a színész alakításokat. E téren egyértelműen a főhősnőt alakító Sarah Butler színésznő az, akit a legjobban kiemelnék, de azért Jeff Branson és Andrew Howard is egészen erőteljesen hozzák a karakterüket.

Halottam már pár ismerősömtől azt a fajta negatív véleményt ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy nekik túlságosan lassan indul be a történet, ami érthető, merthogy valóban legalább a fél játékidőnek el kell telnie, mire belendül a cselekmény, de eme negatív véleményt én nem osztom, ugyanis való igaz, hogy az első háromnegyed óra szinte totálisan mentes a feszültségtől, avagy az izgalmaktól, és egy horrorfilmnél vagy thrillernél ez ma már szinte megbocsájthatatlan, de jómagam még így is élveztem mindezt, ugyanis ezt az időt egyértelműen arra használták a készítők, hogy bizonyos karaktereket megkedveljünk vagy megutáljunk, ami igencsak fontos egy bosszúfilmnél. Tehát valóban lassú a film első felének cselekményvezetése, de szerintem egyáltalán nem oktalanul (meg hát a film második fele bőven kárpótolja majd e téren a nézőjét).

Összegezve mindenképp a jobb remake-ek közt a helye ennek a filmnek, és nálam szintén ott a helye a jobb bosszú tematikájú horrorfilmek közt.

horror | thriller

Jennifer könyvet ír, és az efféle alkotómunkához nem a legjobb környezet egy nyüzsgő nagyváros, így egy időre egy nyugodt erdei kis házba költözik. A helybélieknek rögtön... több»

1