Salamon András (Kern András) és Stock Ede (Garas Dezső) „balladája”, kissé szürrealisztikus, nihilista, disszonáns környezetben...
Sándor Pál rendezésében láthatjuk ezt a filmet, ami két zenés bohócról szól, akik fillérekért hakniznak már hosszú évek óta a pesti bárok lokáljaiban. De egyszer András úgy dönt, hogy elege lesz Ede produkciójából, és lecseréli egy csinos, fiatal színésznőre, Bogárkára (Udvaros Dorottya)...
Ám ezek után elszabadulnak az évek óta elfojtott indulatok!
De nézzük csak tovább!
Először is ugye a dal, az Egyedül nem megy...
Ez egy nagyon vidám, kifejezetten vicces szám, pazar szöveggel, és érdemes megnézni a jelenetet is, amint először Ede és András, majd aztán András és Bogárka adnak elő...
Szinte akárhányszor elhangzik a dal, mindig más és más a szövege, de a „veleje” ugyanaz!
Plusz amellett, hogy az első felállásnál csak a barátságról, a másodiknál már egy kicsit a „barátság extrákkal”-ról szól, mindig elmondja a Ripacsok lényegét, folyton emlékezteti a nézőt a központi dilemmára, azaz...
Egyedül nem megy...
A második pedig a látvány és a pazar hangulat.
Ragályi Elemér, a zseniális operatőr, fantasztikus fény és árnyék kontrasztokkal vegyítve, okosan cserélgetve mutatja be az éjszakai Budapestet, ami a Ripacsok legfőbb helyszíne...
Kopottas, fakó, épphogy pislákoló neonfények és utcai lámpák sugarai vetülnek a sokszor részeges vagy éppen drogos, furcsa és őrült karakterekre, fura árnyak „ostromolják” az éjjel bűnre csábító helyszíneit, melyekben együtt mulat az elmeorvos és a teljesen lecsúszott színész, az amerikai westernfilmsztár és a fiát ünneplő kisnyugdíjas exmunkásasszony.
De aztán valahol elhangzik egy komor „elvtárs” megszólítás, és hopp, hiszen hirtelen a néző rájön, hogy mégiscsak több mint 40 év telt már el a film elkészítése óta, és az éjszaka neszei, illatai, figurái nem sokat változtak Budapesten...
A főváros hihetetlenül mocskos és ócska, repedezett utcáinak ismerős hangulata azonnal megragad bárkit, aki magyarnak született, és teljesen és visszavonhatatlanul úgy érezzük, mintha ott ülnénk a koszos csehóban András mellett, mintha a vizeldénél éppen mellettünk tántorogna, kaján vigyorral Ede, vagy mintha a neveletlen kislány éppen a mi fejünkhöz csapkodná a pöttyös labdáját...
No aztán, számomra egy újabb érdekes kérdés:
Mi a „szakítás” igazi célja és értelme?
Hiszen Ede alapvetően semmit sem akar megbosszulni, csak szépen, csendben továbbállna, de aztán András állandóan kiprovokálja a balhét, ahányszor csak tudja...
Majd már Ede is belemegy a „játékba”, és elkezdik üldözni, piszkálni, hajtani a másikat.
Garas karakterének nincs semmi vesztenivalója, Kern karaktere ezért nagyon fél tőle, de talán ez az, ami vonzza is őt hozzá.
Mindkettejüket így vagy úgy, de teljes mértékben elhagyta a felesége, és vitte a gyerekeket is, persze papíron a két férfi házasember, de őszintén bevallva már rég nem azok, talán ezek miatt a dolgok miatt akarnak bosszút állni valakin, de mindig csak a másik van „kéznél”!
És a film vége felé fokozatosan elérkeznek arra a csúcspontra, amikor is már egymáson kívül semmire sem figyelnek, ám eközben mindent és mindenkit simán elvesztenek.
A végső kocsmai nagy találkozáskor aztán részegen mintha próbálnának valamiféle konszenzusra jutni, de már persze egyiküknek se fontos, hogy ki van mellettük a nadrágban, sőt, inkább hogy van-e egyáltalán rajtuk nadrág.
Egymás leghatalmasabb ellenségei, de eközben persze a legjobb barátok, mert hát ugye egyedül nem megy...
A film súlyos problémákról beszél, a mézes-mázos komédia álarcát viselő súlyos tragédiákról, az élet nagyon sokszor értelmezhetetlennek tűnő röpke mivoltáról, az üveg törékenységű emberi kapcsolatokról, de mindezt inkább ezt csak a felszín alatt teszi meg...
Ha ránézünk, csak a lagymatag neonfényt látjuk, a büdös, kommersz piaszagot érezzük, és a végtelenül bugyuta blődségeket hallhatjuk, de közben ott van azért nagyon minden, csak meg kell tanulni belátni az álarcok mögé...
Egy zseniális film, kihagyhatatlan!
Kern András és Garas Dezső talán legjobb filmje!
Az IMDb-n 324 vélemény után 7,2/10-es, a TMDB-n 7 szavazat után 60%!
Nálam ez sima öt csillag és 85%!
Citromhabos-tejcsokis-mandulás isler (házi) és bodza szörp!
A kedvenc fotelemben pihengetek, mert az is kell...
83 Ripacsok (1981)
"Mélyen tisztelt publikum, kéretik egy kis csend. Ki nem szökött meg eddig, most már maradjon is bent. Ülj közelébb a párodhoz, ez később fontos lesz. Hogy együtt tudjunk... több»
Szereplők: Kern András, Bujtor István, Garas Dezső, Major Tamás, Udvaros Dorottya
