Chang Cheh (Csang Csia) rendező úr az életműve során többször visszatért a Shaolin kolostor történetéhez. Jó történelmi alapanyagnak érezte a harcművészeti témákhoz. Szerintem a film talán a legjobbnak nevezhető az ebben a témakörben forgatott filmjei sorában.
Mi szól mellette?
– Igaz – vagy legalább annak érezhető – kiindulóhelyzet. A történelmi része helytálló, és csak utána jön a nem túlzó fantáziaszülemény.
– Kidolgozott részletek, nem csupán a harci jelenetekre koncentráltak. Minden karakter kap egyéniséget, apró részleteket a jelleme kibontásához. (A negatív szereplők is.) A rendező és a szokott forgatókönyvíró társa ezúttal elfésülték a részleteket, ami határozottal növeli a fogyaszthatósági faktort.
– „A hősies vérontás nagymestere” ebben a történetben visszafogta magát. Pár rámenős jelenet akad azért – kell az a közönségnek :) –, de elfogadhatóak az adott jelenetben, megmozgatják az érzelmeket. Chang mester ezúttal elkerülte felesleges durvaságokat és a paradicsomlé-locsolást.
– Élő, hitelesnek tekinthető hölgykarakterek vannak a mesében. A lányok most nem a nála gyakorta tálalt biodíszlet funkcióra kényszerülnek. Két csinos, férfiszemet vonzó, huncut hölgyeményt láthatunk, akikért azt hiszem, sokan filmen kívül is tűzbe mennének. (Nem, ők nem verekednek. Jól nevelt kínai fehérnépek.) Továbbá akadnak nehéz természetű mesterek. A tanítvány és oktató viszony korántsem problémamentes, miként az életben sem szokott az lenni.
– Kiváló, felsőfokú tudással koreografált harci jelenetek. Egy ilyen zsáner esetében ez mondhatni alap kell legyen, de a „nagy öregek” és az ifjú, feltörekvő Shaw Brothers-sztárok „összeeresztése” remekül sikerült. Cseresznye a tejszínhabon, hogy nem éltek gyorsított felvételekkel, és nincsenek eltúlzott, emberfeletti képességekre utaló vu-hszia fogások a tudás kifejezésére. Ezek a színészek kiválóak voltak a küzdősportokban, nem szorultak filmes rásegítésekre. Így aztán a pusztakezes összecsapások élvezetesek, magukkal ragadóak. Túladagolva sincsenek, van mód elmondani egy érdekes történetet. Sőt mi több, hadakozó felek a színészmesterség alapjait szintén elsajátították. Talán nem nívódíjas szinten, de nem is amatőrök.
– Továbbá unikumnak mondható – a stúdió egyéb filmjeire korántsem jellemző módon, a kimunkált zene. Hangulatot teremt, személyre és helyzetre szabott, változatos hangszerelésű. Tényleg kísérőzene, eltérően a SB esetében gyakran alkalmazott fogástól, miszerint innen-onnan összeollózták a dallamokat. Semmi westernfilmes hangszerelés vagy nyílt lenyúlás egy másik opuszból!
– Chang Cia képes volt egyedi beállításokat tervezni, ha rászánta magát, és itt bőven élt velük. A ruhákra és a díszletekre bőven jutott az anyagiakból, és az operatőr szintén értette a dolgát. A látvány teljesen korrekt, nem ugrál a kamera.
A film a saját zsánerén belül kifejezetten jónak mondható. Még némi egyediség kellett volna ahhoz, hogy komolyan kiemelkedő legyen. Bár ez elmaradt, de összességében olyan mű született meg, amely a küzdősportok rajongóin túl a nagyközönségnek is bízvást ajánlható.
74 Shaolin Harcművészet (1974)
A hódító mandzsu dinasztia lassan igyekszik kiegyezni a kínai többséggel. Viszont az elpusztított Shaolin kolostor környékén még él a lázadás szelleme, különösen a képzett... több»
