Nem árt a film előtt elolvasni Stefan Zweig remek novelláját, bár nélküle is érthető a Mesterjátszma története. 1956 novembere, két fiatal menekül a szovjetek elől. Már a házak közt járnak a tankok, házról házra kutatják fel a forradalomban résztvevőket. István (Váradi Gergely) és Márta néhány holmit visz magával és egy sakktáblát.
A lány hivatásos sakkozó. Az utolsó vonatot kell elérniük, mely a menekülteket nyugatra viheti. Pár héttel korábban: Bálint atya (Hajduk Károly) nem menekül. Őt egy pincébe zárják, és pszichikai terrorral próbálják megtörni az ávósok.
Bizonyos kincsek rejtekhelyére és rejtegetőire kíváncsiak. A pap magányában a hitébe menekül, ám az egyedüllét kemény próbatétel. Egy sivár, ablaktalan lyukban vegetál. Nincsen senki, akihez szólhatna, aki pedig beszélne vele, annak ő nem akar semmit mondani. Pokoli hetek után egyik kihallgatására kísérve az őr magára hagyja fél percre. Egy fogason kabát lóg, a zsebében egy könyv. Mint éhezőnek a kifőzdéből szálló leves illata, számára olyan a kötet. Kiéhezve, szinte gondolkodás nélkül veszi magához. A kihallgatást úgy üli végig, hogy csak arra tud gondolni, vajon milyen kincshez jutott. A cellájába visszatérve remegő kézzel lapozza és lapozza a zsákmányát. Amíg faggatták, ő találgatott, milyen mű lehet a zubbonya alá rejtve. Talán Goethe... De azt kívánta, próza legyen, az sok betű. Vagy inkább versek, József Attila mély. Amikor végre felfogta, hogy egy sakkjátszma gyűjteményt lopott, egy pillanatra hisztérikusan felkiáltott, majd magába zuhant. Persze később elővette a könyvet, és egyre nagyobb érdeklődéssel kezdte forgatni. István és Márta (Varga-Járó Sára) feljut a vonatra, bár csak a fiúnak van jegye, azt átengedi a lánynak. Egy fülkében találnak helyet. A folyosóról egy idősebb úr (Mácsai Pál) meglátja Márta kezében a sakktáblát, és benyit. Kezdeményezi, hogy szívesen játszana a hosszú úton egy pár partit. A fiatalok ráállnak a dologra, de István a lány háta mögött fogad a férfivel. A játszmát nem a kupéban ejtik meg, hanem a nyitott üléseknél. Így jó pár néző és kibic is a tábla köré gyűlik. A játék egy kritikus pontján már épp lépne a lány, amikor valaki rászól, hogy ne azt lépje. Bálint atya az, ő óvja Mártát a hibás lépéstől. A vonatra került ő is végül, hiába nem akart menekülni. A lány persze nem szeretne inkorrekt lenni, így nem fogadja meg a kibic tanácsát, és el is veszíti a partit. István pedig ezzel édesanyja gyűrűjét, mellyel megkérni akarta párját. Persze ezen összekapnak, a lány elviharzik. Belebotlik a papba, akit faggatni kezd, hogyhogy eddig nem találkoztak egy versenyen sem. Ekkor Bálint atya meglepő dolgot árul el, ő még soha, senkivel sem sakkozott. És nem hazudik. Magányában a cella padlójára a takarójából fonalat kihúzva sakkrácsot készít, kenyérgalacsinból pedig figurákat. A 150 mesteri sakkjátszmát így tanulja. Mivel ráér, más dolga pedig nincsen, a partikat már fejből játssza. Nyomorult rabságába a sakk visz rendszert, álmában is sakkozik, és nagymesterek nevét mondogatja. Végül az összes játszmát betéve tudja, és már unja is, így önmagával kezd sakkozni. Ez természetesen lehetetlen, ám egy tudathasadásos ember ezt is megoldja. A vonaton aztán próba elé kerül, mert Istvánt elkapják az embercsempészek, hiszen nincsen jegye. Hogy a fiút mentse, elve és fogadalma ellenére elvállalja, hogy a Mártát legyőző férfi ellen játszik. Megkezdődik a Mesterjátszma, melynek sokkal nagyobb a tétje, mint első pillantásra látszik. Itt életről és halálról van már szó. Korrekt színészi játék mellett egy érdekes, de jó átiratát kaptuk a Sakknovellának. Meg kell említenem a fentiek mellett még Szirtes Ági és Péterfy Bori nevét, ők is szépen alakítottak.
68 Mesterjátszma (2023)
Az utolsó menekülteket szállító vonatra sikerült feljutnia a fiatal szerelmespárnak, Mártának és Istvánnak. Miközben elhagyják Budapestet, a város utcáin megjelennek a szovjet... több»
Szereplők: Szirtes Ági, Mácsai Pál, Váradi Gergely, Székely B. Miklós, Hajduk Károly
