Nem sokan gondolták, hogy az, ha valakit rákkal diagnosztizálnak, jó alap lehet egy vígjátékhoz, sőt a maga idejében a film kisebb botrányt kavart emiatt. A felháborodás egész addig tartott, míg be nem mutatták Johathan Levine rendezését, mely a forgatókönyvet író Will Reiser tapasztalatain alapult. A Fifti-fifti humorral közelít témájához, amiből a főszereplő legjobb barátját alakító Seth Rogen személyéből adódóan nem hiányoznak a füves viccek, de alapvetően mégis olyan közvetlen és emberközeli hangnemet üt meg, ami felülemelkedik a szimpla poénkodáson. Joseph Gordon-Levitt nem először bizonyítja, hogy a drámai és a komikusi vénája egyaránt megvan, de a filmet egy sor egyéb remek színész erősíti. Közülük is külön ligát képvisel Anjelica Huston, aki egyetlen arckifejezéssel el tudja mesélni mindazt a fájdalmat, amin az anya keresztül megy. A film akkor se fordul csöpögősbe, amikor tálcán kínálja magát a lehetőség. Az alkotógárdának mindig sikerül megtalálnia a helyes arányt, őszinteséget csepegtetni a filmes fordulatokba olyan karakterekkel és pillanatokkal, amik teljességgel valódinak hatnak. Az se árt, hogy a film tényleg vicces, szereplői pedig roppant szerethetőek. Amilyen súlyos a témája, épp olyan könnyű hát megkedvelni.
Nem sokan gondolták, hogy az, ha valakit rákkal diagnosztizálnak, jó alap lehet egy vígjátékhoz, sőt a maga idejében a film kisebb botrányt kavart emiatt. A felháborodás egész addig tartott, míg be nem mutatták Johathan Levine rendezését, mely a forgatókönyvet író Will Reiser tapasztalatain alapult. A Fifti-fifti humorral közelít témájához, amiből a főszereplő legjobb barátját alakító Seth Rogen személyéből adódóan nem hiányoznak a füves viccek, de alapvetően mégis olyan közvetlen és emberközeli hangnemet üt meg, ami felülemelkedik a szimpla poénkodáson. Joseph Gordon-Levitt nem először bizonyítja, hogy a drámai és a komikusi vénája egyaránt megvan, de a filmet egy sor egyéb remek színész erősíti. Közülük is külön ligát képvisel Anjelica Huston, aki egyetlen arckifejezéssel el tudja mesélni mindazt a fájdalmat, amin az anya keresztül megy. A film akkor se fordul csöpögősbe, amikor tálcán kínálja magát a lehetőség. Az alkotógárdának mindig sikerül megtalálnia a helyes arányt, őszinteséget csepegtetni a filmes fordulatokba olyan karakterekkel és pillanatokkal, amik teljességgel valódinak hatnak. Az se árt, hogy a film tényleg vicces, szereplői pedig roppant szerethetőek. Amilyen súlyos a témája, épp olyan könnyű hát megkedvelni.