Az Egy golyó a tábornoknak (vagy más változatban Golyó a tábornoknak) különleges hangulatú, ugyanakkor talán méltatlanul elfeledett – vagy a köztudatba el sem jutott – western, amely szerencsésebb csillagzat alatt születve talán nagyobb népszerűségre tehetett volna szert. Egyrészt a spagettiwestern műfaja még éppen csak felfutóban volt, ennek ellenére már olyan filmeket láthattak a korabeli nézők, mint a Dollár-trilógia vagy a Django, később pedig jött a Volt egyszer egy Vadnyugat, a Keoma, A halál csöndje, és a nagy filmekkel nehéz volt versenyezni (nem mellesleg százszámra készültek a hol gyengébb, hol színvonalasabb európai, illetve amerikai westernek is). És habár ezt a filmet nyugodtan nevezhetjük az egyik első – vagy talán kimondottan az első – "Zapata-westernnek" is, a nézőket talán kissé váratlanul érhette egy ilyen jellegű film (még ha a közönség számára fontos és aktuális kérdéseket is feszegetett), és ez az alműfaj inkább az 1960-as évek végétől, a 70-es évek elejétől kezdve vált népszerűbbé (Tepepa, a hős bitang, Egy marék dinamit, A zsoldos stb.).
A Golyó a tábornoknak a viszonylag "könnyedebb" szórakoztatás helyett – bár a spagettiwesternek egyébként is sokszor jóval komorabbak és erőszakosabbak voltak, mint mondjuk az amerikai társaik – a politikusabb, töményebb mondanivaló ábrázolását tűzte ki célul. Alapvetően a mexikói forradalom eseményeinek fikcionalizálását jelenti ez a mű, ám emellett több más síkon is értelmezhető a történet. Hiszen ezt a filmet tekinthetjük westernbe oltott szatírának, szociológiai látleletnek, de az egyén és a hatalom kapcsolatát elemző politikai értekezésnek, vagy éppen két férfi sajátos játszmája elemzésének is. A történet keserű ítéletet mond a mexikói "forradalomról", ahol nincsenek pozitív, szerethető figurák, ahol a kegyetlenség mindkét harcoló fél részéről mindennapos, és ahol néha mintha senki sem tudná, hogy valójában miért is küzd.
A történet kezdetén néhány mexikói bandita megtámad és kirabol egy vonatot Chuncho (Gian Maria Volonte) vezetésével, és az ott lévők zömét brutálisan lemészárolják. Egy fiatal amerikai (Lou Castei) segít nekik, ám a néző már ekkor sejtheti, hogy valami nincs rendjén. Bill – azaz a Gringo – ugyanis bár kölyökképű, mégis van valami ellenszenves a viselkedésében, és süt róla, hogy fondorlatos figura. Megveti a mexikóiakat, mégis manipulálja Chunchót, hogy vegye be a csapatába. Itt a film érzésem szerint kissé erőltetett, ugyanis, mintha eléggé mondvacsinált okoknál fogva kerülne bele Bill ebbe a társaságba. Vele ellentétben Chuncho kissé gyermeklelkű alak, aki ugyan műveletlen, de valamilyen szinten mégis őszintébb jellem, mint Bill. A film egyik fő motívuma éppen az lesz, hogy hogyan veszi át fokozatosan, ámde szinte láthatatlanul az irányítást a banditák fölött, hogyan manipulál mindenkit – de elsősorban Chunchót – a saját, a néző számára egyelőre ismeretlen célja elérése érdekében.
Noha a filmben vannak "akciójelenetek", és időnként újratermelődnek a hullahegyek, a fő csapásirányt inkább egyfajta furcsa szociológiai-drámai háttér szolgáltatja. Mexikóban a helyzet kaotikus, és miközben a banditák igyekeznek fegyvereket rabolni, hogy eladhassák azokat, a film során kiderül, hogy ők valójában csak bábuk a sakktáblán, az egyszerű emberek helyzete semmivel sem lett jobb, mint amilyen a forradalom kitörése előtt volt. Noha megünneplik a győzelmeket, és adott esetben akár kegyetlenül ki is végzik a volt uraikat, a film valahol róluk is keserű bírálatot mond, még ha az alkotók rokonszenve inkább feléjük húz. Az ünneplések kimerülnek a tivornyázásokban, és a kilátástalan helyzetet jól ábrázolják az olyan jelenetek, mint amikor egy suhancot választanak meg a falu vezetőjévé, mert tud írni és olvasni (miközben azért ez mégsem egyértelmű pozitívum a lakók szemében), és sokat mond az a tény, hogy az összegyűlt emberek közül egyedül neki van ilyen tudása. (Mindez természetesen többé-kevésbé hallgatólagosan felveti a hatalom felelősségének a kérdését is e tekintetben, hiszen a parasztok szegénységben és tudatlanságban élnek.) Groteszk és tragikomikus eseményeknek lehet szemtanúja a néző, amikor Chuncho lőni tanítja a parasztokat, de azoknak sehogyan sem megy a dolog, sőt, majdnem őt magát lövik agyon merő véletlenségből. Idővel persze a banditák közül is egyre többen unják meg a véget nem érő háborúskodást, a legtöbben csupán pénzhez akarnak jutni, gyakorlatilag a mohóság, a pénzimádat a film egyik legfőbb motívuma. És bár a mexikói parasztok ábrázolása helyenként eléggé elnagyolt és sablonos, egyes figurák egyénített jelleme jól bemutatja a bennük lévő zűrzavaros ideológiát. Ilyen ember pl. Santo (Klaus Kinski), Chuncho testvére, aki egyszerre brutális gyilkos és vallási eszméket prédikáló személy.
Ebben a felfordult világban Bill testesíti meg a megfontoltságot, és egyre inkább a befolyása alá vonja Chunchót. Az egyszerű, elnyomott mexikói fokozatosan rajongani kezd az amerikaiért, aki voltaképpen "gyarmatosítja" őt, különböző rafinált technikák segítségével az uralma alá hajtja a kissé naiv Chunchót. Leginkább a film befejezése árulkodó e téren, hiszen Bill megpróbálja "megvásárolni" Chunchót: elegáns ruhákat vesz neki, bevezeti őt a társaságba, vagyis igyekszik őt még jobban demoralizálni a pénz segítségével. Annak a pénznek a segítségével, amelyet Elias tábornok meggyilkolásáért kapott a mexikói kormánytól (Eliashoz pedig éppen Chuncho vezette el őt, így bizonyos értelemben véve a mexikóit is korrumpálta e tette révén). És habár Chuncho korábban csupán a pénzért gyilkolt és rabolt, a történet végére jellemváltozáson megy keresztül, és a forradalom szolgálatába áll. Mindezzel persze azt is sugallja a film, hogy habár a hatalom próbálja elnyomni a lázadást, éppen ennek köszönhetően ő maga termeli ki a saját ellenségeit. A különböző erők közötti küzdelemben eddig csak magatehetetlen bábuként mozgó Chuncho így ébred öntudatra.
A film a Zapata-western alműfajához híven erős politikai – és erős baloldali – üzenetet hordoz, részben talán éppen a Nyugat-Európában érlelődő társadalmi mozgalmakra is reflektálva (nem mellesleg utal olyan problémákra, mint pl. az olasz parasztság kisemmizése a Risorgimento óta, illetve a hosszú évtizedek óta megoldatlanul maradt olaszországi földkérdés, a dél-olasz területek régóta tartó elnyomorodása), de a mexikói parasztok kimondják azt a tételt is, miszerint az Egyesült Államok is csak a mindenkori érdekeinek megfelelően lavírozik, amit szintén lehet úgy is értelmezni, mint a 60-as évek USA-ja elleni oldalvágást – s mindezt naturalisztikus, helyenként kifejezetten vérgőzös köntösbe csomagolva kapjuk meg ebben a westernben. A történet ugyan nem túl eredeti, és a cselekményszövés is helyenként kifejezetten dagályos, lassú, mégis sajátos hangnemben és a saját korához is szólóan aktualizálva vet fel fontos társadalmi, kulturális, erkölcsi és egyéb kérdéseket. Jóllehet, a filmtől nem lehet elvitatni a látványosságot, elsősorban nem az akciókon van a hangsúly, hanem a háttérben meghúzódó mélyebb mondanivalón, s talán ennek is köszönhetően válik kicsit vontatottá a ritmus.
A színészi játék tekintetében kiemelendő Gian Maria Volonte, aki helyenként a szerepét is kissé karikírozva, szándékosnak tűnő túlzásokkal adja elő a nagyhangú, tudatlan, közönséges figurát, ismét bebizonyítva színészi képességeit. Jóval visszafogottabb Lou Castel, ugyanakkor ő is meggyőzően hozza a sunyi, manipulatív, cinikus, pénzéhes zsoldos alakját. Volonte mellett Damiano Damiani rendező – úgy tűnik – Klaus Kinskit is átemelte a Dollár-trilógiából, noha ő itt jóval jelentősebb szerepet kap, mint a Pár dollárral többért c. westernben. Az alkotógárda is egyértelműen tanúsítja a politikai üzenetet, hiszen többen is elkötelezett (szélső)baloldaliak voltak, mint pl. a film két főszereplője. A film zenéjét itt is Luis Bacalov szerezte, mint a Django esetében, bár kissé talán jellegtelenebb annál, viszont így is élvezetes. Összességében tehát egy sajátos hangvételű, erős atmoszférájú, ám picit lassú folyású, intellektuálisabb és politikai töltetű westernt kaphat a néző, ha két órát rászán erre a filmre az életéből.
68 Egy golyó a tábornoknak (1966)
El Chuncho banditái kirabolnak egy fegyverekkel megrakott vonatot, hogy eladják azokat Elias forradalmárainak. Az egyik utas, Bill Tate, segíti a banditákat, akikhez csatlakozik is -... több»
Szereplők: Gian Maria Volonté, Andrea Checchi, Klaus Kinski, Carla Gravina, Lou Castel
