Itt nem a szereplők változnak (miért is tennék), hanem a főszereplő világképe, látásmódja. És nem minden történet kell hogy akadálygördítésről szóljon. Arra kiváló akciófilmek vannak, amelyekben ide-oda gördülnek az akadályok.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Ez a történet ezer sebből vérzik, amiből csak a leglényegesebbet emelném ki. Azt egy OKJ-s írópalánta is tudja, hogy a főhős elé akadályokat kell gördíteni, miközben halad a célja felé, mert különben unalomba fordul a regény. Ebben a filmben nincs ilyen. Na jó, még egy bosszantó amatőrségre rámutatnék: egyik karakter sem fejlődik sehová. Az apa paraszt volt, és az is maradt. A nagybácsi jó fej, és ez nem változik a film végére. Az anya és maga az „író” fiú naiv lelkek, akik élik egyszerű életüket a történet elején épp úgy, mint a végén. Egyedül a mellékszereplő nagyfater mutat be egy látványos fejlődést, és ezzel azonnal kedvencé is válik, de ez nem menti meg a másfél óra lagymatag utazást.