A 2017-es Gyilkosság az Orient expresszen gyönyörű operatőri munkával, kiváló díszletekkel és remek színészi teljesítményekkel operáló alkotás, ám mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy az idei év egyik, ha nem a legfeleslegesebb filmje. Egy végtelenül korrekt mű, de 2017-ben abszolút nem látom a létjogosultságát.
7/10 Több
A Gyilkosság az Orient Expresszen legújabb feldolgozásának problematikus kettőssége abban áll, hogy bár a végkifejlet drámaibbá hangolásával, s újszerű megközelítésével kísérletezik, a hagyománykövetés és a nézői elvárások teljesítésének jegyében nem mer bátrabban hozzányúlni az irodalmi alapanyaghoz, így a későbbiekben nem a „felesleges”, hanem sokkal inkább a „kihagyott lehetőségek adaptációjaként” fogjuk emlegetni. Több
Kenneth Branagh nem Poirot. Legalábbis nem az az elfojtott szexusú, bár alkalmanként azért orosz szélhámosnők iránt lelkesedő, alacsony, tömzsi alak, akit maga Christie sem igazán kedvelt, és neki legyen mondva, de olvasói háta mögött, idő előtt le is gyilkolta. Poirot férfi. Ráadásul szerelmes férfi. Több
A kérdés persze nem komoly, sajnos. Nyilván nem vár az ember komoly meglepetést egy klasszikus feldolgozásától, de némi fantázia azért elfért volna benne, nem csak a sablont újfent végigjátszani. Viszont amibe kiváló lett a film, az a képi és zenei hatások. Nem engedi egyik sem egy pillanatra sem lankadni a nézőt, de ettől függetlenül csak egyszer nézhető kategóriát képvisel. Több
Nem tetszett az időnként felbukkanó mesterkéltség és a néhány XXI. századi elem, illetve a szereplők kicsit túl szegényes bemutatása (ami miatt valószínűleg Agatha Christie sem lenne elragadtatott, ha megnézte volna a filmet). Ám a Gyilkosság az Orient expresszen így is egy élvezhető és érdekes alkotás a 30-as évek világába történő stílusos kiruccanással. Több
