Ez aztán nem semmi film volt. Minden szempontból kiemelkedik a mai tömeggyártás termékei közül. Üde színfolt volt számomra ez a film, és egyben zseniális irány is Pascal Plante kanadai rendezőtől. Minden benne volt, ami nekem tetszik egy filmben. Juliette Gariépy főszereplőnő dermesztő előadása. A hosszú idők mesteri felhasználása. A hideg és meleg színek megfelelően harmonikus aránya, valamint a világítás ízléses használata a film során. Merülés a sorozatgyilkosság és nemi erőszak sötét és durva témájába, de egy ügyes előadásban, amely nem túl erőszakos vagy szadista. Bujtatott módon került bemutatásra, csak sugallva a gyilkos szadista rémtetteit, melyet nem premier plánban mutat a film, amitől még drámaibb lett az ábrázolás. Egy olyan végeredmény, amely az első megtekintés után kissé lógott, de szívesen megvitattam utána a barátaimmal. (Azt mondták nekem, hogy ez a film olyan régi történetre hivatkozik, amelyről nem tudtam és melyekben szeretnék majd elmélyülni). Összességében, ami a film fő hibája lehet, azt véleményem szerint jól kompenzálja az a kimagasló munka, amit ebbe a finom és csiszolt műalkotásba fektettek. Lenyűgöző pillantás a modern emberre és a gonoszság fogalmára.
Maga a történetszál, a szereplők, a képi világ, a vágás, a zenék, a feszültség nagyon jól meg lett teremtve. Végig lekötött a film. Szerintem a végét rontották el. Nem volt nagy katarzis vagy hatalmas fordulat. Jobb befejezésre számítottam, de ettől függetlenül egy jó esti filmnek mondanám.
Mondhatni feszült hangulatú, izgalmas thriller, ami egész egyszerűen jól néz ki. De a történet több része is túlságosan is kiszámítható volt számomra.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
