Elveszve Párizsban

Van ebben a filmben valami olyasmi mintha egyszerűen csak le lenne lakkozva a valóság. Nem igazán életszerű és ez nekem kicsit zavaró. Annak ellenére, hogy a téma nagyon is valósághű. Furcsa kettős érzés ez bennem.

Kettős érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt hihetetlenül irritáló volt több dolog is benne. Például a zenére ugrálás az étteremben, vagy amikor kinyitják az ajtót, fúj be a szél és kapaszkodnak. Ezek a dolgok elmennek egy rajzfilmben, de ... Többegy ilyen filmben nem. Ráadásul a két főszereplő is hihetetlenül unszimpatikus volt. Másrészt viszont a film második fele egész nézhető. Nem jó, de nézhető. Jó volt újra látni Pierre Richard-ot. Ezt a filmet egyértelműen a két veterán mentette meg. Továbbá a zene is kellemes volt. Ez az első film, amit ettől a rendező/színész párostól láttam, de valószínűleg az utolsó is.

Eddig egyetlen filmjét sem láttam az Abel–Gordon rendező házaspárnak, de úgy gondolom, hogy továbbra is hanyagolni fogom a munkásságukat, mert filmjeik stílusa távol áll tőlem. Ez a filmjük olyan hatást kelthet a nézőkben, mintha két elrémisztő külsejű debil minden cél nélkül csatangolna Párizs utcáin. A 89 éves korában elhunyt Emmanuelle Riva és Pierre Richard szereplése miatt néztem végig, de meg is bántam.

A 89 éves korában, 2017 januárjában elhunyt Emmanuelle Riva szereplése miatt néztem végig ezt a leginkább burleszk stílusú filmet. E. Riva felejthetetlen alakítást nyújtott Resnais 1959-es „Szerelmem Hirosima” című filmjében, sugárzó szépsége nyomokb... Többan még 88 éves korában is megmutatkozott néha. Élete végéig filmezett, egyik legtöbbet díjazott filmje a 2012-es Haneke-film, a „Szerelem”. Eddig egyetlen filmjét sem láttam az Abel-Gordon rendezőpárosnak, de úgy gondolom, hogy továbbra is hanyagolni fogom a munkásságukat, mert filmjeik hangneme távol áll tőlem.