Egy ápolónő gondjaira bíznak egy néma színésznőt. A személyiségük lassan összeolvad.

Egy ápolónő gondjaira bíznak egy néma színésznőt. A személyiségük lassan összeolvad.
Ez a film a mai rohanó világunkban is hihetetlenül megállja a helyét. Megállásra és mély gondolkodásra késztet. Tudom, hogy 1966-ban készült, de mégis szájtátva ámulok. A lélek sötét rejtelmeit tökéletesen ábrázolja. A felvételek gyönyörűek, a kameramozgás tökéletes. A két színésznő játéka is. A némaság és a csönd is. S kontrasztként a monológok sodró lendülete. A fekete-fehér felvétel egyáltalán nem zavaró, csak még jobban kihangsúlyozza a drámaiságot. Még mindig agyalok rajta. Az a fajta film, amelyet legszívesebben abbahagynál már az elején, de nem tudod, mert nem ereszt, és utána a hatása napokig fogva tart. Az a fajta film, amelyet szinte nem is tudsz szavakba önteni, de nagyon erős érzelmeket vált ki. Tökéletes alkotás, a kritikusok a mai napig fejtegetik.
Ritka jó lett a film nekem igazán tetszett. Átadta amit én vártam tőle, a lezárás is megfelelő. A színészek eszméletlen jók voltak és szívesen néznék még hasonlót. Ez nagyszerű.
Nagyon művészi a film. Majdnemhogy túlságosan a mai szemnek. Számomra csak a történetet megszakító színpadi jelenetek voltak zavarók. Túl gyorsan és értelmetlenül lettek bevágva. Viszont ami tetszett az a mind két szemszög bemutatása ami nagyon nehéz... Több
Sokszor láthatunk két zseniális színésznőt egy filmben, na de ennyire ? Liv Ullman és Bibi Anderson elképesztő színésznők voltak, szinte sugároztak a kamerák előtt, ez a film pedig valami tökéletes fényjáték, amely általábban természetes fényekkel ol... Több
Az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című írásban fellelhető ez a film is.
Bergman a Farkasok órája című svéd filmdráma forgatását tervezte épp, mikor kórházba került. Itt született meg a fejében a Persona végleges története, így miután kikerült a kórházból úgy döntött, előbb ezt a filmet forgatja le.