Ottlik Géza 1912. május 9-én született Budapesten, és 1990. október 9-én halt meg, szintén Budapesten.
Régi, neves családból származott.
Ükapja, felső-ozoróczi és kohanóczi Ottlyk György Thököly ezredese, majd Rákóczi brigadérosa és főudvarmestere volt.
Ezenkívül író is.
Édesapja, idősebb Ottlik Géza belügyminisztériumi titkár, majd a császári és királyi kamarás címet viselte.
Másfél éves korában sajnos meghalt édesapja.
1923-tól egészen 1926-ig a kőszegi... Több
Ottlik Géza 1912. május 9-én született Budapesten, és 1990. október 9-én halt meg, szintén Budapesten.
Régi, neves családból származott.
Ükapja, felső-ozoróczi és kohanóczi Ottlyk György Thököly ezredese, majd Rákóczi brigadérosa és főudvarmestere volt.
Ezenkívül író is.
Édesapja, idősebb Ottlik Géza belügyminisztériumi titkár, majd a császári és királyi kamarás címet viselte.
Másfél éves korában sajnos meghalt édesapja.
1923-tól egészen 1926-ig a kőszegi katonai alreáliskolában tanult, majd 1926-tól a budapesti katonai főreáliskolában.
A budapesti tudományegyetem matematika-fizika szakára iratkozott be.
1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatát szerkesztette, nagyon szerette ezt a játékot, hobbijaként is űzte.
1942-től az Esti Kis Újságnak szerkesztett.
Elspő alkotása 1931-ben jelent meg A Drugeth-legenda címmel.
A háború ideje alatt légoltalmi szolgálatot teljesített, s feleségével együtt üldözötteket bújtatott a Riadó utcai lakásukban.
1945-ben, a magyar PEN Klub titkárává tették meg.
1945-től egészen 1846-ig a Magyar Rádiónál dolgozott, Huszonöt év magyar irodalma címmel előadás-sorozatot tartott.
(hszpp)