A horror műfaj talán legtermékenyebb időszaka a 80-as években volt. Ebben az évtizedben megszámlálhatatlanul sok jó és kimagasló horrorfilm megszületésének örülhettek a műfaj szerelmesei. Jómagam is ezen időszak horrorjait tartom a legnagyobb becsben.
Jelen filmünk, az 1983-ban készített Sleepaway Camp (magyarul A halál angyala címet kapta, ami egészen jól cseng, azzal, hogy mennyire is van köze az eredeti címhez, ne is foglalkozzunk) egy amerikai slasher horror. Nos hát ez időben szinte sorozatgyártásban készültek a slasherek, amit elsősorban az 1980-ban bemutatott Péntek 13. című film elképesztő sikerének köszönhetünk. Születtek kimondottan jó slasherek és persze csapnivalók is, de ez abból a szempontból nézve, hogy tényleg rengeteg készült a horror eme rétegében, természetesnek is nevezhető.
Nos, jelen filmünket igencsak rendkívülinek nevezném, hisz annyi hibája van, mégsem lehet elmenni mellette egy kézlegyintéssel, és könnyen bekategorizálni a jó vagy gyenge slasherek közé. Kezdeném a történetével, ami olyan szinten közhelyesen kezdődik, hogy az már nevetséges. Ezerszer látott és ezerszer elkészített elemekkel operál eleinte, majd valahol a története közepén érkezett számomra az első kisebb meglepetés, miszerint itt nem lesz felfedve a gyilkosunk kiléte (ehhez alaposan sokat kell majd várni), méghozzá azért, mert egy olyan stílusjegy elemeit kezdi el felvonultatni a film, ami Amerikában annyira nem volt ismert/vagyis elismert, ellentétben Olaszországban ez idő tájt a giallók elemei kezdenek felsejleni a filmekben.
Na már most a slasher elemeket és a giallo elemeket vegyíteni egy horrorfilmben merőben szokatlan volt látni, de mindezek mellett adott egy üde színfoltot is a filmnek. Talán eme keverék miatt is volt képes végig kérdések közt hagyni a nézőt egészen a brutális és hihetetlenül erős befejezéséig. Nekem az is kimondottan tetszett a történetben, hogy sok jelenetet reálisan közelít meg. Persze erre azért megtalálhatók az ellenpéldák is, hisz eleinte a gyilkosságok kivitelezése igencsak sok gyermekbetegségben sínylődik, de szerencsére a film e jellegű hibáját egy idő után kinövi. Sőt, azt kell, hogy írjam, hogy igencsak brutálissá válik, még úgy is, hogy a technikai kivitelezések annyira nem sikerültek jól, de ez valószínűleg a kevésbé hozzáértő kezek munkája és az alacsony költségvetése miatt lehetett.
A film forgatókönyvéért és rendezéséért ugyanaz a személy volt felelős (Robert Hiltzik), aki tehát történetileg egy kimondottan jó filmet hozott össze, viszont rendezőként számomra egyáltalán nem alkotott kimagaslót, és ez sajnos a legtöbb színészi alakításról is elmondható. Bár azért megemlíteném a film furcsa főszereplőjét, az Angelát alakító Felissa Rose-ra egy rossz szavam sem lehet. Még úgy sem, hogy itt mindössze 13 éves, és ez volt a kamerák előtt a bemutatkozása.
Tehát mindent egybevéve egy igazi horrorcsemege szerintem A halál angyala, vagyis az első része biztos, hogy az, sajnos a további részek már csupán megközelíteni tudták eme filmet, a befejezése pedig, ha nem is példátlan volt, de, hogy ütősre sikeredett, az biztos.
71 A halál angyala (1983)
Angela elveszíti családját egy hajószerencsétlenség folytán és nagynénjéhez, Marthához és nagybátyjához, Rickyhez kerül. Martha elküldi a kislányt egy táborba, ahol... több»
Szereplők: Felissa Rose, Christopher Collet, Jonathan Tiersten, Karen Fields, Mike Kellin
Egy igazi klasszikus.