A vallásos környezetben játszódó horrorrokat nagyjából Az ördögűző helyezte fel a térképre, de a Rosemary gyermekének hatása is erőteljes a zsánerre. Az utóbbi években pedig - nagyrészt a Démonok között és Insidious filmeknek köszönhetően - reneszánszukat élik a vallási színezetű alkotások. Kis túlzással ma már minden második horror, ami szembe jön, szerepeltet démonokat, szellemeket, apácákat, papokat vagy épp vallási fanatizmust. Csupán néhány emlékezetesebb példa a közelmúltból: Az örökség, Az apáca-filmek, Fehér éjszakák, A boszorkány, Az ördögűző: A hívő, A pápa ördögűzője.
A téma tehát meghatározó napjaink horror-kínálatában, és ezt a tendenciát követi a Sydney Sweeney nevével fémjelzett Szeplőtlen is. A film ötlete már 2014-ben megfogalmazódott, és végül 10 év kallódás után jutott el a megvalósításig.
A sztori átlagosan indul és a legalapvetőbb horrorr elemekből építkezik : Cecilia nővér (Sydney Sweeney) a fiatal és hitbuzgó novícia, miután amerikai plébániáját hívek hiányában bezárták, egy vidéki, oloaszországi zárdába érkezik, hogy szolgálatot teljesítsen. A zárda, bár festői környezetben, de mégiscsak a semmi közepén áll, rideg falai között zömében idős és beteg vagy haldokló apácák élnek. Már az első képsoroknál sejthető, hogy itt valami nagyon nincs rendben, és ahogy telnek a napok és hetek, Cecilia úgy tapaaztal egyre több nyugtalanító dolgot (melyeket nagyrészt jumpscare-ek és egyéb bejáratott panelek reprezentálnak), hogy aztán valami döbbenetes történjen: Cecilia teherbe esik, noha még érintetlen.
Az eddig lassan folydogáló események innentől felgyorsulnak, egyre több sötét titokra derül fény, és komolyabb témákat is megpendít a film: valláskritika, fanatizmus, egyházi visszaélések, abortusz. Az utolsó harmadban pedig teljesen elengedi a gyeplőt és egy nyers, véres, brutális tortúra veszi kezdetét, ami kiválóan működik. Nagyszerű, ízig-vérig horror szegmensek ezek, melyek zárójelbe teszik a film első háromnegyedét. Brutálisan erőszakos jelenetek játszódnak le, vízbe fojtás, Syndey Sweeney tetőtől talpig csurom véresen menekül egy mezőn, elvetélt magzatokkal teli kamra, elevenen elégetés, Álvaro Morte karaktere összeégve, félig elszenesedve üldöző üldözi Ceciliát, hogy az utolsó képsorok által bevitt, letaglózó gyomrosról már ne is beszéljünk.
A film tehát átlagosan, kissé talán unalmasan is indul, de a fináléra átvált valami sokkal egyedibbé, merészebbé, és mer sokkolni, elborzasztani, a kontroll nélküliség pedig nagyon jól áll neki, ahogy a produceri feladatokat és a főszerepet egyaránt magára vállaló Sydney Sweeney játékában is éles fordulat áll be a film végére, és igazán szuggesztív pillanatokat tesz le végül az asztalra.
A filmben tehát több van, mint amennyi elsőre látszik belőle, és akkor működik igazán, mikor teljesen el mer szabadulni. Hogy összességében jó film lett-e? Igen, megvan benne a potenciál, még ha nem is sikerült maradéktalanul mindent kiaknázni. Nem lesz az új Rosemary gyermeke, de mindenképpen érdemes vele tenni egy próbát mindenkinek, aki egy földhözragadtabb vallási horrorra kíváncsi.
52 Szeplőtlen (2024)
Cecilia (Sydney Sweeney) életét teljes egészében a hitének szentelte. Úgy érzi, arra hivatott, hogy apácaként egy zárdában szolgálja Istent. Így hát maga mögött hagyja... több»
Szereplők: Sydney Sweeney, Álvaro Morte, Giorgio Colangeli, Benedetta Porcaroli, Simona Tabasco
