Tökéletes film, megrázó, felkavaró. Nagyon elgondolkodtató, hogy a hatalom és a rágalom ellen hogyan lehet védekezni, vagy lehet-e egyáltalán.
Az iskola végleges szlogenje hihetetlenül álszent és nevetséges: „150 éve képezzük a jövő nemzedékét a szabadság nevében.”
Egy ilyen fojtó, levegőtlen közegből tényleg menekülni kell, lehet-e mást tenni egy kisembernek?
Krasznahorkai Ágnes zseniálisan hozta a finom rezdüléseket, a halk szavú, mégis határozott, az igazáért bátran kiálló tanárnőt, aki a végére teljesen magára maradt. Az egyetlen ember Márk (Dimény Áron), aki komolyan melléállt, látjuk, hogyan végezte. Így a többi tanár csendben meghúzta magát, teljesen elszigetelődtek Ágitól.
Tetszett, ahogyan dolgozott a diákjaival. A képzeletbeli „O” betű a szabadság, a választás lehetősége volt a gyerekek számára, amit ő megadott nekik az iskola kemény szigorával szemben.
Visszatérő motívumként a film végén Áginak jelentette a szabadságot, egy új élet kezdetét, a semmibe futó, csodálatosan kék táj is ezt sugallta, a kellemes zene is, szinte vele együtt lélegeztem fel a sötét, nyomasztó események után.
Tökéletes film, megrázó, felkavaró. Nagyon elgondolkodtató, hogy a hatalom és a rágalom ellen hogyan lehet védekezni, vagy lehet-e egyáltalán. Az iskola végleges szlogenje hihetetlenül álszent és nevetséges: „150 éve képezzük a jövő nemzedékét a szabadság nevében.” Egy ilyen fojtó, levegőtlen közegből tényleg menekülni kell, lehet-e mást tenni egy kisembernek? Krasznahorkai Ágnes zseniálisan hozta a finom rezdüléseket, a halk szavú, mégis határozott, az igazáért bátran kiálló tanárnőt, aki a végére teljesen magára maradt. Az egyetlen ember Márk (Dimény Áron), aki komolyan melléállt, látjuk, hogyan végezte. Így a többi tanár csendben meghúzta magát, teljesen elszigetelődtek Ágitól. Tetszett, ahogyan dolgozott a diákjaival. A képzeletbeli „O” betű a szabadság, a választás lehetősége volt a gyerekek számára, amit ő megadott nekik az iskola kemény szigorával szemben. Visszatérő motívumként a film végén Áginak jelentette a szabadságot, egy új élet kezdetét, a semmibe futó, csodálatosan kék táj is ezt sugallta, a kellemes zene is, szinte vele együtt lélegeztem fel a sötét, nyomasztó események után.