Nincs mese...

2021.04.24 20:42 csd Olvasottság: 349x

12

Az Igazság Ligája után az idei év következő kellemes csalódása a Mortal Kombat. Túl sok rosszul sikerült videojáték adaptációt kaptunk az elmúlt években, és ne is tagadjuk, hogy Paul W.S. Anderson Szörnyvadászáról már jól előre borítékoltuk, hogy nem azt kapjuk, amit várunk. Anderson túl sokszor ejtette át a rajongókat.

Simon McQuoid neve azonban egy tiszta lap, nem tudtunk róla semmit, hogy is tudhattunk volna róla, hiszen a Mortal Kombat a rendezői debütálása. Egy ilyen volumenű projekt rendezői székébe ültetni egy "tapasztalatlan" filmest nagy merészség. De várjunk csak: hiszen ha valami, akkor ugyanez jellemezte annak idején a Mortal Kombat játékot mintegy 29 évvel ezelőtt is. Már nehezen tudom felidézni az 1995-ös filmváltozatot, nem néztem soha újra, és nem is fogom.

Nem azért mert rossz filmnek tartanám, az egyetlen dolog ugyanis, ami élénken él bennem róla, hogy irtó unalmas mint film. Biztos voltam benne, hogy McQuoid nem fog ebbe a hibába esni, mégis valahol tartottam attól, hogy egy debütáló rendező majd valami "nagyot" akar alkotni, hogy a forgatókönyvírók valami igazán mély gondolatiságot szeretnének belevinni. Szerencsére nem ez történt. Ha tömören szeretném jellemezni, a Mortal Kombat rendkívül alázatos az eredeti alapanyaggal szemben, teszi mindezt úgy, hogy nem akar megfelelni a rajongóknak, mégis képes kikacsintani mindannyiunkra. Egyszóval: akik még emlékeznek arra a hangulatra, amelyet a játékok okzotak, azok most újra megtanulnak rajongani. Bár nem volt ilyen elvárásom, de a film első 10-15 perce rendkívül szép, talán picit giccses néhány beállítás, mégis meglepően "esztétikusnak" találtam azt néhány képkockát, amikor a főcim megjlenik. A későbbiekben nem figyeltem erre. Természetesnek vélem, hogy valaki majd kissé bugyutának, önmagát túl komolyan vevő és abszurdnak találja a filmet, de ez a Mortal Kombat. A videójátékok készítői épp ezeket bizarr elképzeléseiket vitték bele a koncepcióba, nem mindenkinek bejövős, de viszonylag könnyű ráhangolódni. Az is jelzésértékű, hogy nem kellettek a szereposztás során "nagy nevek", viszonylag egyszerű jellemvilágú karakterek a Mortal Kombat szereplői, az istenek nagyon isteniek, a démonok nagyon démoniak, az emberek emberiek. Pár jelenetet még így is újra lehet nézni már pusztán az ötletességük miatt, és igen: ezek az ötletességek általában a gore-szerű, "kivégzések" és arcana használatok miatt van.

Ez a film megérdemelte volna a mozis bemutatót, nagyon drukkolok neki, hogy a nyitás után sokan akarják majd megnézni nagyvásznon is. Nincs mese: meg kell nézni!