Egy történet arról, hogy hogyan temeti maga alá, és gázolja halálra az erőszak az emberséget. Egy történet egy férfiról, aki a saját útját keresi, miközben saját végtelen háborúját vívja saját feltámadásáért. A gyerekkori trauma és a felnőttkori viszontagságok erőssé formálják a jellemet, miközben az útravalóul kapott istenhit rajta tartja az úton.
Dev Patel rendkívül meggyőzően alakítja a megszállott hőst, aki nem riad vissza semmitől. Sőt, ha egyszer elszabadul, akkor nincs, ami megállítsa. A megszokott indiai szigorú tekintetből többfélét is tud mutatni, amivel lekörözte John McClane-t és a hozzá kapcsolódó közeli beállításoknál váltakozik az élmény is. Hol hátrahőkölünk, hol elcsábulunk. A többi színészről nem tudok semmi konkrétat kiemelni. Mindegyikük hozta a kötelezőt. Közel sincs olyan gazdag arcjáték a filmben, mint mondjuk, amit Reese Witherspoontól szoktunk meg, de ez egy másik kultúra.
Maga a rendezés nekem kicsit még kezdetleges. A történet kiválóan el van mesélve, de az összhatást tekintve nem kerültem közelebb a hőseinkhez. Kicsit féltem, hogy csak homályos védikus utalások lesznek a filmben, de a félelmem alaptalan volt. Egy nagyon részletes, időnként már túlságosan szájbarágós magyarázós filmet kaptunk, ahol megismerjük Hanuman történetét, aki teljesen elkötelezett volt, és hajtotta Rama iránti szeretete. Nagyon szép párhuzamot von az anya-gyerek kapcsolat és az ősi tudás közt. A történet főbb pontjai előbukkannak a film során finoman beleszőve a rengeteg erőszakba, ami végig ott van a történetben. A film egyfajta elfuserált teremtéstörténet, ahol a hős megszületik, majd meghal, de közben megteremti a hívek közt az egyensúlyt, és közben gyűjti a jegybevételt.
A kamerakezeléssel sokszor nem értettem egyet. Szépen visszatükrözte a főhőseink lelkiállapotát, belső világát, de ettől csak még távolabb kerültem tőle. Nálam pont fordított hatást ért el. Időnként elkezdtem unatkozni, és teljesen máson gondolkodni.
Sajnos az erőszak nagyon jellemző Indiára. A kegyetlenkedés, a szegénység és a társadalmi nyomás meghatározó eleme a filmnek. Szinte nincs olyan vágókép, ami ne utalna erre. Ilyen környezetben születnek a hősök és a legendák. A mi hősünk a mocsokban született, hogy aztán úgy szántsa végig a szemétdombot, mint egy patkány egy tűzijáték-petárdán lovagolva. Az elmosódott színek, kontúrok, mint egy vérrel festett impresszionista festmény lebegnek előttünk fátyolosan, hipnotikusan, egy perc nyugtot nem hagyva az érzelmeinknek. A néző titkos vérszerződést köt a kölyökkel, hogy elkíséri a legjobb bulikba, és imádkozik érte, hogy időben hazaérjen.
A verekedős részek kifejezetten tetszettek. Örültem az egyszerű megoldásoknak. Valahogy így képzelem egy hatékony gyilkolászást. Sajnos a verekedések fényképezése az egyik felében sikerül, a másikban pedig nem. Hol elmosódott lett az egész, hol pedig olyan lehetetlen szögből állt össze a látvány, hogy nehéz volt követni az eseményeket.
Összességében a film egy szép próbálkozás az amerikai szívekhez. Ahhoz kevés, hogy az Oscarig repüljön, de ahhoz túl sok, hogy a család együtt nézze meg. A film véres. 16 év alatt nem javaslom.
74 A Majomember (2024)
Dev Patel, aki az Oroszlán és a Gettómilliomos című filmekben nyújtott Oscar-jelölt szerepeiről ismert, egy lebilincselő akcióthrillerrel vág bele a rendezésbe. Patel a rendezés... több»
