Az inkuzivitás kapcsán merültek fel kritikák a Dűne 2-vel szemben

A film kérdésen felül állóan csodálatos operatőri munkáját és vizuális effektjeit érő dicséretek ellenére a Dűne: Második rész című filmet egyes kommentátorok azért kritizálják, mert szerintük nem veszi megfelelően figyelembe a könyv közel-keleti és észak-afrikai [MENA - Middle Eastern and North African] hatásait és a nyugati imperializmusra vonatkozó kommentárját.

Ezek a kritikusok számtalan kifogást fogalmaztak meg, többek között, hogy a produkció nem alkalmazott elegendő MENA-színészt a szöveges szerepekben, valamint, hogy a rendező itt-ott áthelyezte a hangsúlyokat.

A folytatásban Villeneuve mélyebben feltárja Arrakis és lakóinak kultúráját, történelmét, hiedelemvilágát, a Fremeneket, akiknek életét megváltoztatja Paul Atreides, egy kívülálló érkezése és hatalomra jutása, akinek tettei meghatározzák társadalmuk sorsát. Ez pedig a kritikusok szerint kihagyott ziccer a MENA-színészenek és a MENA-kultúrkör ábrázolását illetően, tekintve Villeneuve színész választásait és a történeten eszközölt változtatásait.

Herbert kiindulási pontja

Bár a Dűne egy fantasztikus univerzumban játszódik, amelyet olyan kitalált figurák, nemzetek népesítenek be, mint a fremenek, Herbert regénye és későbbi művei nagymértékben merítettek a közel-keleti, észak-afrikai és iszlám kultúrából.

A legfontosabb kreatív inspirációk közé tartozik T. E. Lawrence (történelmi személyiség) és az 1962-es Oscar-díjas Arábiai Lawrence című életrajzi film, valamint Lesley Blanch 1960-as A paradicsom szablyái című regénye, amely a Kaukázus orosz hódításával szembeni muszlim ellenállást részletezi.

Herbert a fremeneket és a külső erőkkel való konfliktusaikat is a MENA-régió történelmi eseményeire alapozta. A legszembetűnőbb talán az algériai függetlenségi háború, amelyben az algériaiak kivívták függetlenségüket Franciaországtól, hiszen az első Dűne regény mindössze három évvel az említett háború befejezése után jelent meg.

Herbert fia, Brian is elismerte, hogy az algériaiak, valamint "az arab fennsík beduinjai, akiket a sivatag hatalmas karcsai választanak el a civilizációtól" voltak azok több más MENA-nép közül, akik Herbert fremenjeit inspirálták.

A mostani adaptáció ábrázolásmódja

A filmadaptációk a jellegzetes MENA és iszlám kulturális elemek képi megjelenítését és bevonását használják. A második részben például Rebecca Ferguson Lady Jessicáján Amazigh-szerű arctetoválások láthatók. A fremenek abaya-szerű ruhákat vagy keffiyeh-t viselnek, amely az arcukat takarja, és gyakran vonható párhuzam a fremen világ és Jordánia és Abu Dhabi sivatagi hátterével, ahol a filmet forgatták. Az olyan arab kifejezések, mint a "Mahdi" és a  "Lisan al Gaib" a forgatókönyvben is megjelennek.

Villeneuve és a Warner álláspontja

Bár Villeneuve ritkán beszélt arról, hogy egyik Dűne filmjében sem szerepeltek MENA színészek, a The Nerds of Colornak az első film megjelenésének idején a rendező kijelentette, a célja az volt, hogy hű legyen Frank Herbert leírásához a Fremenekről. 

"Megpróbáltam a lehető leghűségesebben követni azokat a képeket, amelyek a fejemben voltak, amikor fiatalon elolvastam a könyvet" - mondta Villeneuve - "És ez az elképzelés, hogy a Fremenek világát egyfajta inspirációként az észak-afrikai és a közel-keleti kultúra ihlette - amelyet egyébként mélységesen szeretek, mert ez egy nagyon összetett világ. Én pedig megpróbáltam tiszteletben tartani az elképzeléseit. Ezért alakítottam úgy a szereposztást, ahogyan. És tényleg úgy érzem, hogy jól tettem. Hitelesnek, őszintének és a könyvhöz hűnek érzem."

Villeneuve, valamint a Warner Bros. és a Legendary, amely a film producere volt, nem kívántak bővebben nyilatkozni a téma kapcsán, de egy, a produkcióhoz közel álló forrás megjegyezte, hogy a Dűne és folytatása a MENA-régió javát szolgálta a helyi filmes stáb alkalmazásával és képzésével, valamint kiterjedt gyakornoki és tanulószerződéses programokkal. 

A szerencsétlen "nemes vadember" trópus

"Az egyik dolog, amit hallunk, amikor közel-keleti emberek szereposztásáról vagy barna emberek szereposztásáról van szó, hogy nincs elég tehetség" - mondta Amani Al-Khatahtbeh, a MuslimGirl.com alapítója a Variety-nek.

"Mégis, az iparág nem habozik, és nem jelent kihívást az ilyen háttérrel rendelkező színészeknek, hogy a sztereotipikus szerepekben, mint terroristák vagy gonosztevők, szerepet kapjanak. A közel-keleti színészekből valahogy sosincs hiány, ha negatív ábrázolásról van szó".

Thomas Simsarian Dolan, a MENA Arts Advocacy Coalition tudományos tanácsadója és az Emory Közel-Kelet és Dél-Ázsia Tanulmányok tanára kiábrándítónak tartja a MENA képviselet hiányát mindkét Dűne filmben, tekintve, hogy milyen szűkösek a lehetőségek a közösség számára: "Ha a regény ennyire tagadhatatlanul ebben a kultúrkörben játszódik, akkor miért olyan kellemetlen MENA előadókat és alkotókat alkalmazni?" - kérdezi Dolan.

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy bár Souheila Yacoub szerepeltetése dicséretes a Második részben. A svájci születésű, tunéziai származású színésznő Shishaklit, a Zendaya által alakított Chani barátját alakítja.

A karakter azonban beleesik a szerencsétlen "bennszülött javító" vagy "nemes vadember" trópusba, amikor feláldozza magát, hogy segítsen Paul Atreidesnek és a Fremeneknek elmenekülni a Harkonnenek elől. 

"A bennszülött fixer benne van az akcióban, de határozottan másodosztályú pozícióban van, alárendelve a gyarmatosító hatalomnak vagy a hősnek. Tudjuk, hogy ha van egy kisebbségi karakterünk (színesbőrű, meleg stb.), akkor segíteni fog a hősnek, majd meghal" - magyarázza Dolan. 

Dolan szerint rengeteg példa van arra, hogyan lehet egy marginalizált közösség által inspirált történetet úgy feldolgozni, hogy az egyszerre legyen szórakoztató és tiszteletteljes. Ilyen például a Marvel Ms. Marvel (a hősnő Kamala Khan és pakisztáni-amerikai családja) és a Holdlovag (amely a főszereplő Steven Grantet az egyiptomi istenek világába vonja be). Ezeknek a projekteknek szerves része, hogy a történeteket inspiráló közösségek szorosan részt vettek a történetek elkészítésében.

A megfelelő(?) reprezentáció hiánya

Serena Rasoul, casting igazgató és az MA Casting alapítója a Variety-nek elmondta, hogy csalódott, amiért nem kaptak több MENA színészt: "Ez egy elszalasztott lehetőség volt a régió gazdag kultúrájának és örökségének tiszteletére."

Rasoul kiemeli, hogy Herbert, a Dűne-univerzum atyja mélyen beleásta magát a MENA-régió világába, annak nyelveiből, vallásaiból és kulturális szokásaiból merítve. Ami a közelmúltbeli filmadaptációkat illeti, azok: "nagyon keveset tettek a MENA színészek, művészek, tanácsadók, zenészek és nyelvészek bevonásával. Ehelyett folytatták egy közel-keleti ihletésű világ mitologizálását és egzotizálását". - véli Rasoul.

A hangsúlyok áthelyezése Villeneuve-nél

Khaldoun Khelil, aki sokat írt a Dűnével kapcsolatos témákról, és a "The Dune: Adventures in the Imperium" szerepjátékhoz, azt mondja, hogy a MENA-hatások kitörlése a folytatásban ellaposította a fremen kultúrát, és következésképpen gyengítette Herbert gyarmatellenes üzenetét.

"Még a 'fremen' szó is az amazigh kultúrából származik. Hogyan lehet bármit is megtudni a fremenekről, miközben kitörlöd a forrásanyagot? Nem tudhatsz meg róluk semmit, mert egy olyan szerkesztői döntés született, amelyben az arabságuk nem létezhet" - mondta Khelil a Variety-nek. 

"Neki is [Villeneuve-nek, rendezőként, alkotóként azt illetően, milyen üzenetet szeretne közvetíteni] megvannak a saját tervei" - folytatja Khelil - "A Dűne esetében Villeneuve a személyes elégedetlenségét fejezi ki a fanatizmussal és azokkal szemben, akik kihasználják azt, és ez az ő értelmezésében felülírta a Dűne más témáit... Ha a fremeneket kizsákmányolt fanatikusokká silányítják, az nemcsak az ügyességüktől fosztja meg őket, de figyelmen kívül hagyja, hogy valójában miért is harcolnak. Az otthonukért harcolnak. Arrakisért. Dűnéért." - véli Khelil.