Infiesto

Egy héten belül már ez a második film, amit a többség csúnyán lepontoz, nekem meg kifejezetten tetszett. De hát így színes a világ. A film viszont nem annyira, mert a nyomasztó hangulatot egy szépiaszűrővel próbálja fokozni az operatőr. Hús-vér szere... Többplők, valódi karakterek, fordulatos történet, és egy halvány világvége-utalás (amit sokunk átélt oxigéncsővel az orrában 2020 derekán). Kell ennél több egy jó krimihez?

Ha visszamegyünk 3 évet az időben – vagyis 2020 márciusáig –, mindannyian jól emlékszünk a vészhelyzet kihirdetésére, amikor a világ lakosságát bezárták egy teljesen ismeretlen vírus terjedésétől való félelem miatt. Jelen esetben a kihalt utcák környezetében két rendőrt hívnak, hogy végezzenek nyomozást egy kis bányászvárosban az asztúriai hegyekben. A kép dermesztő és kísérteties, jó kezdés egy olyan filmhez, amiben sejthető, hogy nem a vírus az egyetlen sötét erő, amivel meg kell küzdeni. A rejtélyes thriller azonban hamar lelassul, és lassan unalomba fullad a sok klisét tartalmazó eseménysort látva, sőt már az elején könnyedén lelepleződik a tettes, és nagy valószínűséggel kitalálható, hogy ki a gyanúsított. Míg a színészi játék és a bezártság hangulatát megteremtő látványeszközök jól működnek, addig a feszültségteremtés, a műfaj követelte izgalom hiánya komoly sérülést szenved, egyre jobban veszít a lendületéből. A végére egy meglepetésmentes, teljesen átlagos thriller történetet kapunk. A rászánt idő (kb. 90 perc) végül is nem vész kárba – volt sok rosszabb – de kevesen fogják másodszor is megnézni.