Ape vs Mecha Ape című produkció játékidejét gyakorlatilag 95%-ban párbeszédek töltik ki; egyik jelenetből a másikba vezető folyamatos pofázások a semmiről, miközben érdemi (látványt előtérbe helyező) részekre alig jut idő. Elképesztő módon túlbeszélik a cselekményt. Fináléban kapunk némi direkt módon tálalt akciót is, ha már kaiju a választott műfaj, de semmi extra. Abaraham nevű óriásmajom legalább most már valóban gorillásan néz ki, az előzményének számító film testi fogyatékos emberszabásújához képest. Asylum-produkcióként hozza az ergya-faktort, bár a sok rohadt dialógus hamar az agyunkra fog menni, ha esetleg mégis megtekintjük.
