Kiadó ház

Nem vagyok horror rajongó, sokszor ért már kellemetlen meglepetés – most mégis belecsaptam a friss thai horror történetbe. A cselekmény nagyon egyszerű, egy család bérbe adja a házát, és egy társasházba költözik, ám a bérlő nem olyan ártatlan és norm... Többális, mint amilyennek elsőre tűnik. Hamar kiderül, hogy egy sötét kultusz tagjai vették célpontba a háztulajdonos férjet és kislányát. Az ijesztően hosszúnak tűnő film sikeresen tölti ki vetítési időt, fokozatosan élénkül és erősödik a történet, és mivel azt három egyéni szemszögből meséli el a film (többször ismétlődő jelenetekkel), szerintem rendkívül jól működik. Egy ördögien hátborzongató történet, amiben sok szív és együttérzés is van. Nehéz megfogalmazni egy horrorfilm üzenetét, de úgy éreztem, hogy az igazi borzalom abban rejlik, hogy az emberek mire képesek, hogy megszerezzék, amit akarnak. És mire képes a gyász – egy egyébként művelt és együttérző apával, akinek a háttértörténete sok érzelmet ad a narratívához. Szerencsére az alkotók nem ásták el magukat a feleslegesen megfélemlítő, felvillódzó ijesztgetés világába, és a vége felé tett csavar is – bár várható volt, de – jól sikerült. A „Kiadó ház” nem lesz listavezető horror, de kellemes meglepetés, kétségtelenül élveztem.