A boldogság sosem jár egyedül

Ifjabb koromban is imádtam az ilyen típusú, francia vígjátékokat (és Sophie Marceau-t). Ma sincs ez másképp.

Elcsépelt, sablonos, erőltetett poénok. Azt gondolná az ember, hogy csak 'beindul' a közepe felé, de nem. Vontatott és unalmas. Csattanó nélküli befejezés.

Laza flörtös-kapcsolatos limonádé, különösebben mély szántás nélkül, rokonítható a "házibulikhoz". A filmbéli karakterek távol vannak a valósaktól.Talán a film zenéje volt a legjobb,a többi nem igazán tetszett nekem.

A film azoknak fog tetszeni, akik egy nagyon könnyed, lassú folyású filmre vágynak, de számomra unalmas, kissé felületes,és a néző várja, hogy végre történjen valami, pörögjenek fel az események, jöjjön a nagy durranás, de ez elmarad, nem jön, hiába a várakozás. Lassú film, lapos humorral.