A "nagy generáció" 1989 kora őszén születésnapi bulit tart Horváth Imre balatonvidéki nyaralójában. A történelmi változásokkal szemben tanácstalanok, a nyolcvanas években kialakított egzisztenciájuk biztonságának tudatában élnek, és Imrétől várják, hogy politikailag befolyásos szerepet vállaljon. Imre közülük a legzavarodottabb, főként legjobb barátjának a lányához fűződő, csak látszólag lezárt kapcsolata miatt. A szokásosan kiábrándító hajnali percekben Rita bejelenti, hogy gyereket vár Imrétől. A férfi gyáva szembenézni a következményekkel. Zsófi dönt: elhagyja férjét. Rita egyetemista barátjának kérdése - hová megyünk? - megválaszolatlan marad.
Van ebben a filmben valami kettősség. A képi világa valahogy nagyon megnyugtató és meleg, főleg a színek miatt, de a történet eléggé nyomasztó. Nagyon tetszett ez így, és ez egész biztos, hogy még megfogom nézni jó párszor.
Ebből a korszakból szerintem egyre kevesebb a jó magyar film, nem is értem, hogy mi történhetett. De ez a utolsó nyáron egy egészen kiemelkedő darab. A dialógusok néha ugyan elrugaszkodottak kissé, de ettől eltekintve egy egész jó film.