Baramulla

A Baramulla mélyebb rétegeiben nem pusztán egy horror-thriller, hanem egy érzelmes, politizált dráma, amely a kashmiri táj és történelem feszültségeit természetfeletti elemekkel ötvözi. Manav Kaul DSP-je kiválóan hozza a belső harcokat: a vallás, a család és a felelősség kérdései végig ott lebegnek a szavak mögött. A film képi világa éteri — a hegyvidéki környezet, a havas tájak és a magányos, elhagyatott házak olyan atmoszférát teremtenek, hogy a szörnyeteg nem egyszerűen kívülről jön; a múlt, a trauma, az emlék és a veszteség is démonná válik.Bár néhány kritika szerint a történetvezetés néha vontatott, különösen az első felében, a film második fele erősen megmutatja, hogy mit akart közölni a rendező: nem csak ijesztgetni akar, hanem rámutatni a gyökerekre, a múltra és a gyászra. A színészi játék – különösen Kaul részéről – hiteles, a női karakterek is súlyt kapnak, és a család dinamikája is életteli. A természetfeletti motívumok nem öncélú jump scare-ek, sokkal inkább metaforikus eszközök arra, hogy a néző érezze a félelmet, a veszteséget és a bizonytalanságot, ami Baramulla lakóit kísérti.Összegzésként: ha szereted a lassan kibontakozó, gondolkodtató horrorokat, amik nemcsak félelmet keltenek, hanem a társadalmi és történelmi traumákat is boncolgatják, akkor a Baramulla egy erőteljes és izgalmas választás.