Club Zero

Érthető, ha megosztó ez a film, talán mert egyszerre mond keveset és sokat. Erős a vizualitása: sok az élénk szín, érdekes az öltözet a szereplőkön, a díszletek nagyrészt letisztult, skandináv stílusú enteriőrök. Szép, fotószerű beállítások és képek,... Több szinte alig mozdul a kamera. A színészi játék teljesen visszafogott, mentes a maníroktól, a párbeszédek minimálisak... ez ad egy különleges hangulatot, drámai feszültséget, a látvány és a színészi játék kontrasztján túl a minimális párbeszédekből összetett drámák bomlanak ki a kamaszokat és a felnőttek fenyegető mentális terhekről, családi viszonyrendszerek nehézségeiről, napjaink különféle mániáiról (pl. "a tudatos táplálkozás", ami néha inkább evészavarnak tűnik), a különböző manipulációkról, a jövő kilátástalanságáról - és még lehetne sorolni... és a legjobb, hogy ez a film nem foglal állást, nem mondja meg, hogy mit kell ezekről gondolni, mégis lehet gondolatébresztő hatása, nem szájbarágós. Mindezt egy abszurd keretben, szinte teljesen mentesen a humortól, iróniától, de a túlzásba vitt drámaiságtól is, mégis valami kényelmetlen érzetet kelt az emberben, ami ezúttal inkább jótékony... (Nagyon távolról emlékeztet Aki Kaurismaki néhány filmjére).

Szerintem nagyon elgondolkodtató film, bár a történet mintha egy kissé el lenne nagyolva. Bőven fért volna még ide mondanivaló.

Bár a hangulata teljesen magával ragadott, valahogy nem annyira maradt meg bennem a sztori. Inkább a képi világa volt az, ami sokkal inkább bejött.