Néha csak 30 nap az élet, legalábbis Joe-nak ennyi jutott, miután orvosa közölte vele, hogy agydaganata van, amit egy hónapon belül meg kell operálni. Ennek, no meg az otthon történteknek a hatására Joe rövid habozás után felpakolja a motyóját, és útnak indul élete legnagyobb kalandja felé: kimegy a lovira, hogy megtegye 1 dolláros tétjét. Óriási malaca van: nyer 4000 dollárt, és ahogy az lenni szokott a pénz mellé rögtön elnyeri a dögös Hush kitüntető figyelmét. Hush megszállott hazárdjátékos, akire beton-kemény napok várnak a hitelező helyi maffiózók jóvoltából. Ebben a szorult helyzetben pedig ugyancsak kapóra jön a hölgynek Joe és a férfi lakókocsija.
Sharon Stone szereplése volt a csalétek, de kár volt erre a filmre időt vesztegetni. Joe, a férfi főszereplő (Billy Connolly) kinézete annyira penetránsan szörnyűséges volt, hogy kevés ilyen ellenszenves pofát láttam eddig, pedig szerethető figurát a... Többlakított, de ilyen kinézettel… A forgatókönyv is szedett-vedett klisékkel volt tele, a logikus cselekvéseknek se híre, se hamva. Kimondottan hulladék. Básti Juli hangjára sem lehetett ráismerni, mennyire más/remek volt az Elemi ösztön-ben. Igaz, hogy ott teljesen más karaktert alakított, az a hang nagyon illett hozzá.