Egy különleges szerelem története ez, lágy, lassú, mégis oly erős, hogy kibír éveket, tragédiákat, családi ármányokat, távolságot. A filmben nincsenek akciójelenetek, sem túlzó karakterek, mindenki épp annyi, amilyen az életben lenne. Két énekes tört... Többénete ez, úgyhogy készüljetek fel arra, a két órás film több mint fele dalokból áll. De ki unná meg hallgatni Shreya Ghoshal és Suresh Wadkar csodálatos hangját? Én biztosan nem. Hallhatunk népzenét, és ghazal éneket, szitárjátékot és tablá ütögetését. Sonu Sood általában ősgonosz, negatív szerepeket kap, pedig kinézete alapján lehetne akár örök hősszerelmes is. Nem is igazán értem, hogy miért nem találják meg az ilyen szerepek, egész jól el tudja játszani ezt is. Isha Koppikar hozzá képest fakónak tűnik, de ez a karakter éppen, hogy neki fekszik. A mozdíthatatlan őserő, akit nem ráz meg semmi, csak teszi a dolgát, a kötelességét, és könnycseppet se hullat, ha a balsors utoléri. Csak mosolyog, és tűr. A színésznő alig-eszköztára erre pont elegendő.
Nagyon szép film volt, lágy romantikával, semmi túlzó hevület, semmi operai magasság. Olyan, mint a folyó, lassan folyik, de egyszer alámossa a partot is. A zenei album meg különösen jól sikerült, minden dala egy kincsesládával ér fel, érdemes önállóan is meghallgatni.
