Vélemények (3)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Többet vártam. Szeretem a drámákat, de ezen nemhogy bőgni, inkább bosszankodni tudtam. Untam Ephran és na, a kis csaj nevét már nem is tudom, csiki-csukiját. A másik városi doki örök morgolódását és emberutálatát. Bár tökéletesen bemutatta magyar orvosaink nagy részét. A 3. doki meg tök felesleges volt oda.
Everwood, méz a léleknek Végtelenül kedves sorozat a szerelemről, munkahelyi konfliktusokról kisvárosi élethelyzetekkel. A zene változatos és kellemes. A történetek persze nem túl fordulatosak, bár akadnak talán a műfajtól meglepő tragikus csavarok, amilyenre kevéssé számított a néző. A narratíva kicsit bölcselkedő, de mindenki talál magának valami mondanivalót, talán minden hétre. Azt hiszem ezt a sorozatot az ember nem tudatosan keresi, hanem egyszer csak úgy szembejön vele. Olyan kicsit, mint egy gyógyszer. Látjuk, hogy a problémáink nem túl nagyok, vagy hogy nem csak velünk történnek meg azok a dolgok. Sőt annyira átlagosak a gondjaink, hogy a rendezők már képernyőre is vitték. Ilyen szempontból talán még azt is mondhatjuk, hogy megyugtató. A négy évadot olyan időszakra ajánlom, amikor kicsit túlságosan pörgőssé vált az életünk, amikor jól esik kicsit leülni, megállni, vagy csak kicsit lelassítani. A sorozat elvisz minket egy csöpp közösségbe, a nagyvárosból elragad valami távoli vidékre, ahol mindenki is mer mindenkit és ahol mindenki kedves. Nekem segített jobban megérteni az emberi motivációkat.
