Freeheld

J. Moore az egyik főszereplője, a másik pedig ez egyik legfelkapottabb fiatal üdvöske, Ellen Page, meglepően jó benne. A „Philadephia” sikere lebeghetett az igaz (dokumentumfilmben már feldolgozott!) történet készítői előtt, nagyon látszott, hogy „gy... Többúrtak” az Oscarra. Egy haldokló rendőrnő és a 120 cm-es (erős túlzás, de elhangzik a filmben!) női autószerelő(!) szerelmének harca a nyugdíj örökölhetőségéért. (Olyan jelentős összeg lenne ami csak a házastársnak igen, az élettársnak nem jár, hogy érdemes érte harcolni? Rögtön feleségül veszek egy halni készülő rendőrnőt!) A lényeg, hogy túlságosan amerikai volt, erős nyomást gyakorolt az érzékenyebb nézők könnyzacskóira, de egynek azért elment. Úgy tűnik a film süllyesztőbe került, semmilyen jelölést sem kapott, talán a „Carol” miatt? Az USA-ban 2015 júniusa óta az azonos neműek házassága előtt szabad az út, tökéletesen megnyugodtam, bár számomra érthetetlen döntés született. Egyébként a probléma simán megoldható lett volna; Hester (Moore) rendőrpartnere, Dane – aki egyébként fülig szerelmes volt a nőbe - papíron elvette volna, majd a halála után a nyugdíját átadja Stacienek. Csak Hester egyenlőséget követelt.