Happy End

Kicsit vegyes érzéseim , a film tele van ötletekkel, de keveset sikerült belőle kihozni. Úgy értem, sokkal több is volt ebben a témában, úgyhogy nekem ez csak amolyan közepes élmény volt.

Kitartó türelem kell a Haneke-filmekhez. A kínosan hosszú, látszatra semmitmondó snittek gondolkodásra késztetik a nézőt, a rendező meg alig ad támpontot a felvetődött kérdésekre. Az osztrák születésű, de mára már franciává lett filmkészítő sztárnak ... Többúgy gondolom, hogy nem volt része egy igazi családban meglévő érzelmek megtapasztalására, vagy, ha igen azt nagyon ügyesen titkolja. Olyan, mint a film egyik szereplője, Thomas Laurent, a bakfis apja, aki el is mondja, hogy béna az érzelmek kimutatására, a szeretetre. A mindent igényt kielégítő anyagi helyzet ellenére ilyen családban élni maga lehet a pokol, meg is lehet érteni a kissé demens Georges nagypapa, de a felnőttkor küszöbén álló Eve suicid hajlamát is. Van egy óriási szereposztási baklövés; én mint színészt nagyra becsülöm Toby Jonest, de a kinézetével vőlegényként szerepeltetni a legmulatságosabb komédiába illik, bár nem hiszem, hogy ez humornak lett szánva.

Vegyes érzelmekkel néztem a filmet. Az események töredezettek, a helyszín szép, a szereplők között nincs valóságos kapcsolat. Kimondatlan érzelmek, belső feszültségek jellemzik a családot. Megis elgondolkodtató, vajon a mi életünkben mennyire vagyunk... Több nyitottak és tudjuk feloldani a konfliktusokat, nyílt kommunikációval és az érzelmek kifejezésével. Ebből a szempontból jó a film.

Van egyfajta jó humora, de nincs elidétlenkedve. Penge éles a sztori, szinte vág és ott dolgozik az emberben még órák múlva is. Egyszóval nem csak élvezetes, de lehet rajta agyalni is. Az biztos, hogy én még meg fogom nézni jó néhányszor.