Köszönöm, jól vagyok

A film első felének végénél azon gondolkoztam, hogy lehet-e úgy élvezni egy filmet, hogy nem történik benne semmi, mert az rendben van, hogy kedves film, de olyan ingerszegény, hogy közben a kertben simán felrakok egy bográcsgulyást. Aztán egyre gyor... Többsuló ütemben lehetett összerakni a történetet, mint ahogy a puzzle is a darabok csökkenésével egyre gyorsabban összeáll, és értelmet nyert mindaz, ami addig feleslegesnek tűnt. Nem azt mondom, hogy egy Hatodik érzék-szintű reveláció, de mégis egy komolyabb "hűha" a vége. Átgondolva egy nagyon jó film, Mélanie Laurent pedig azon ritka színésznők egyike, aki nagyon jó színész és mindemellett gyönyörű is. 7/10