Néha öröm, néha bánat

Gyönyörű a kép, a hang, és teljesebb lett a szöveg. Az előző kópia rettentő kopott volt, és sok helyen hiányzott a felirat. Oké, a végén már kívülről fújtam az angol szöveget is, de azért egy kukkot sem értettem belőle. Mindenki kitett magáért. Kajol... Több már félig-meddig visszavonult (ezután a film után 5 évig nem forgatott), Amitabh és Jaya Bachchannak ez volt a nagy visszatérésük, Hrithik Roshan és Kareena Kapoor megerősítették bollywoodi pozíciójukat, Shahrukh Khan számára meg felért egy kinyilatkoztatással, ami a sztárstátuszát illeti. Karan Johar semmit sem bízott a véletlenre, vendégszereplőnek Rani Mukerjit kérte fel, és a legidősebb generációt olyan ikonok alakítják, mint Farida Jalal (DJ), Achala Sachdev (Daadi) és Sushma Seth (Naani). Utóbbit imádom! Farah Khan a tömegtáncjelenetek nagymestere király koreográfiákat csinált, és a dalokat a mai napig dúdolom. Ki nem megy fülemből a főcímzene. A jelmeztervezők között megtalálható Manish Malhotra, minden főszereplőnek külön sminkese és fodrásza volt, és az énekesek között hallhatjuk Alka Yagnikot és Sonu Nigamot is. Úgyhogy én nem csodálkozom, hogy 15 éve töretlen sikere van ennek a filmnek, benne van minden, amiért a bollywoodi filmeket szeretjük. A hagyományos szertartások éppúgy, mint a modern tánczenék. A csodálatos színes szárik, és az elképesztően mini szoknyák. Az ünnepek, Karva Chauth és temetés hófehérben. Egyszerűen csodás!