Kupák lovagja

Egészen különleges film, víziószerű képek, felvillanó impressziók sorozata, egy ember bolyongása a világban, miközben mély belső utazása is zajlik... A cím, a Kupák lovagja (talán pontosabb lett volna a 'Kelyhek lovagja' fordítás) a Tarot Kis Arkánumának egy lapja, ahogy a film fejezetei is (egyet kivéve) Tarot szimbólumok – a Nagy Arkánumból –, illetve részletek hangzanak el a Bibliából és John Bunyan A zarándok útja c. könyvéből, a nyitó idézet pedig – a fenti infóban is olvasható – a Gyöngyhimnusz című apokrif vers egy parafrázisa. Miközben az áramló külső történések a világi élet szépségeit (vagy annak egyes lehetőségeit), a narrációszerűen elhangzó szövegek az elmélyült önútkeresést, a lehetséges irányt mutatják be, néha külső és belső összekeveredik, ahogy egy-egy szimbolikus szereplő feltűnik. Nincs tehát egy lineáris történet, és ez egyáltalán nem baj (az életben is ritkán vannak lineáris történések, sokkal inkább benyomások, események láncolata...), a színészek, az operatőr, a rendezés, az egész egyben kiváló. Nagyon távolról némi hasonlóságot lehet találni Sorrentino A nagy szépség c. filmjével, azaz szerintem, akinek az tetszett, ez sem fog csalódást okozni. Ez a film szinte teljesen mentes a sekélyességtől, és bár a rendező más filmjeit nem láttam, azt hiszem, pótolni fogom.

Fura hangulatú film. Kicsit mindenki kattant benne. A kameramozgás engem kifejezetten idegesített, a történet se füle, se farka típusa szintén. Hiába jó a szereposztás, a színészek is csak szenvednek és kóvályognak a filmben.

Igazán jó a szereposztás, szerintem mindenki a helyén van a filmben. Habár kicsit olyan kusza és érthetetlen az egész, mégis tetszett a film hangulata. Mondanivaló, végkifejlet az nincs igazán, de szerintem nem is akart üzenni a rendező semmi különöset a filmmel.