A XX. század második évtizedében a Nagy Háború évei alatt az Oszmán Birodalom megpróbálta létrehozni a vágyott Nagy Törökországot azon az áron, hogy az örmény népnek írmagja se maradjon. Ez a népirtás két általam látott filmnek is a témája („Ararát”,... Több 2002, rend.: Egoyan, és „Az ígéret”, 2016, rend.: T. George) és most egy harmadik a Taviani testvérek rendezésében. Annak ellenére, hogy megdönthetetlen tények igazolják a genocídium valódiságát nem sikerült történelmi faktumként elismertetni, sajnos még Magyarországon sem! Remélhetőleg a téma gyakoribb felbukkanása változtatni fog ezen a szégyenletes tényen. Ennek az adaptációnak az a hibája, hogy szinte csak a romantikus, szerelmi szálat bontja ki, ami a regényhez képest csonkításnak minősül. Vannak ugyan vérgőzös jelenetek, de az irodalmi mű összetettségét képtelen visszaadni. De ne legyünk maximalisták, így is jelentős művészeti értéket képvisel. A korhűségre való törekvés és a nagyívű érzelmek áradása mellett a szereplők átélt játéka nehezen felejthető, megrendítő élményt biztosít a nézők számára
