
Biztos, hogy bennem van a hiba, mert a rengeteg dicsérő vélemény, meg az IMDb kilences(!) tetszési indexe ellenére (szerintem országos kampányt indítottak, hazafias kötelességgé téve a maximális pontszám adását) számomra egy óra ebből a filmből elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: nem az én műfajom. A sok bajszos bohóc rettenetesen idegesített, ezek szerint a szerb humort nem vagyok képes díjazni. A II. Sándor elleni merénylet Marseille-ben megörökített képeivel indult a film, aztán átváltott vígjátékká, de a burleszk kifejezés találóbb. A mantraként ismétlődő mondat, hogy „A szerbek azt mondják, hogy ez a legjobb szerb film, amit valaha készítettek…” engem arra az eléggé el nem ítélhető gondolatra csábít, hogy akkor milyenek lehetnek a rosszabb filmek? A Kusturica-filmekkel is bajom volt, ez méltó párja azoknak.
A film legelején egy dokumentumfilm làtható, amelyben merényletet követnek el Sándor jugoszláv király ellen.