Moderato cantabile

Joggal pályázhatna a világ legunalmasabb filmje címre ez a Duras-adaptáció. Cselekmény nulla, minden perce kb. tíz percnek tűnik. Hiába Jeanne Moreau (tudom, hogy idén meghalt, sajnálom is, mert van néhány remek filmje, például az Éjszaka 1961-ből, ... Többvagy a Jules és Jim 1962-ből) és Bebel, valamint a kis Alexandre alakítója a „Különleges barátság”-ból, egyszeri megnézése is kínszenvedés volt, újranézése pedig teljességgel kizárt. Duras már a Szerető-vel is eléggé távolra került tőlem, ez a „mérsékelten énekelve” pedig betette a kaput nálam. Még egy lehetőség van: teljes és gyógyíthatatlan vakságom a művészfilmekhez.

Van potenciál a filmben bőven, amelyet valahogy rendre ki is hagytak a készítők. Az alakítások szerintem elképesztően jók, csak éppenséggel a történet volt számomra túlságosan is kiszámítható.

Nekem nagyon tetszett, hogy a történet kellemes, nem túl gyors tempóban sodort magával. Igaz, hogy kell hozzá némi türelem, de szerintem megéri, mert nagyon is lehet rajta agyalni még a film megnézése után is. Én legalábbis ezt a fajta élményt kerestem, amit meg is kaptam a filmtől.