Riaru onigokko

A Sion Sono-filmek valahogy mindig teljesen ugyanolyanok és mégis teljesen egyediek is. A filmjei hangulata állandóan ugrál az önfeledt boldogság, a melankólia és egy LSD okozta pszichózis között. Ez se kivétel. Főleg mivel ez az egyik legrövidebb fi... Többlmje, itt talán még jobban kitűnik az állandó váltakozás. Ami a kedvencem, hogy annyira szürreális és abszurd képeket látunk, hogy már-már azt se tudta eldönteni az agyam, hogy milyen érzelmet kéne éreznem, és nagyon szeretem az ilyen filmeket. A film üzenete, hogy mennyire hajlamosak a férfiak tárgyként tekinteni a nőkre, és hogy hogyan használják az emberek a fikciót a valóságtól való menekülésre, nem teljesen egyedi gondolatok, de a hatalmas túlzásokkal, amit a film mutat, maga a prezentálása ezeknek a gondolatoknak kétségkívül egyedi lett. Az biztos, hogy nem mindenki fogja nagyra értékelni ezt a művet, de engem nagyon magával ragadott. Azoknak ajánlom, akik szeretik a szürreális gyagya filmeket sok-sok erőszakkal és fontos üzenetekkel.

Hát, gyerekek ez egy nagyon gyenge, hatásvadász film, nulltartalommal. Aki élvezi a brutalitást, annak tetszeni fog, de máskülönben szerintem kínosan gyenge alkotás.

Nem akarom lepontozni, sem pedig nagyon felhúzni sem, mert habár nem korrekt az eredmény, szerintem ezt a filmet önmagához képest kell értékelni. Amúgy abszolút egy trash, kissé kibogozhatatlan, de szerintem nem is ez a lényeg. Ki kell kapcsolni az agyat hozzá és ennyi.