Lopott életek

A film nagyon lekötötte a figyelmemet, az apró részleteket szépen építik fel. Sajnos ez a film nem happy enddel végződik, hanem a szomorú valóssággal.

Elég erős családi dráma, kisfiuk eltünéséről, melyben egyszerre két szálon (múlt, jelen) fut a cselekmény, majd egybeér a nyomozás kezdeti fázisában. Remekül adagolja az információkat, sok kombináció, több indítékra is gyanakodhatunk. Remek film, érdemes megnézni aki valami bűnügyi krimire lenne éhes.

Megindító, két idősíkon futó cselekmény, közte ötven év különbség. Mindkét történetben egy-egy szörnyű gyermekrablás és gyilkosság van a középpontban, a tettes pedig… de többet nem árulok el! Hazug és álságos az az érvelés, hogy a John nevű értelmile... Többg kissé visszamaradott kisfiúval csak azért végzett a tettes, hogy „megszabadítsa” az apját a vélt tehertől. Szívbemarkoló jelenet, amikor a három fiú születésének körülményeiről esik szó és John megkérdezi: „Anyu nekem is örült?” Az apja, Matthew így válaszolt: „Nagyon is, John! Elképesztően.”. Milyen borzalmas lelkivilága van annak, aki képes ilyen cselekedetre?! Ártatlan, a világgal most ismerkedő, a felnőttekben feltétel nélkül megbízó kisfiúkkal végezni. Az elkövetőnek a Pokol legalsó bugyra sem megfelelő bűnhődés, helyette meg az életfogytiglani börtön valóságos üdülés. Ilyen esetekben az egyes országokban még engedélyezett halálbüntetés is jogos lenne. Jó főszereplők (Jon Hamm, Josh Lucas), alakításuk életszerű, hiteles.

Nekem tetszett ez a film, nem mondom, hogy a legjobb filmek közé tartozik, de nézhető, leköti az ember figyelmét. A két idősíkon futó történet jól lett megoldva, a sztori is jól összerakott, egyszer-kétszer nézhető!