Számkivetett a Holdon

Nem kimondottan kedvelem az ázsiai filmeket, de ez nagyon megfogott. Egy megapolisz közepén egy talpalatnyi lakatlan sziget, ahová öngyilkossági szándékkal elvetődik Kim úr. Úgy érzi, hogy céltalan az élete, nyakig úszik a banki adósságokban, de ezen... Több a helyen talál célt magának; feketebabos tésztát készíteni és jóízűen befalni. Virtuális módon társa is akad, egy önkénkéntes, a külvilágtól elzárkozó lány személyeben. Természetesen ez csak a felszín, a film számtalan lényeges gondolatot ébreszthet a nézőben, például a a magányról, a reményről, az ember és a természet kapcsolatáról és nem utolsó sorban a szerelemről. Szórakoztatva szól mindezekről, okosan, filozofikusan. A befejezés nagyon illett a filmhez, hiszen az ember társas lény, mindenkinek meg kell találnia a hozzá leginkább illő társat. Valóságos kincshez jut hozzá az a néző, aki nyitott szívvel és befogadásra készen tekinti meg ezt a darabot. Fantasztikus képi világ, remek operatőri munka, nagyszerű kísérőzene teszi teljessé ezt az elmúlt hónapokban nekem legjobban tetsző filmet.

Nem hiszem, hogy láttam már hasonló filmet, és lehet, hogy pont emiatt fogott meg annyira. Érdekes koncepció, vicces végkifejlettel.