Vélemények (12)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ez egy nagyon klassz háborús film. Igaz, kicsit furcsa a szituáció, mert egy fogságba esett harckocsizókból álló csapatot a fogolytáborban azzal bíznak meg, hogy tegyék működőképessé egy T34-es tankot, és legyenek taktikai célpontjai pár darab Tigris... Több
Mivel nagy harckocsi fan vagyok, és a történelmet is szeretem (azon belül is a világháborúk csatáit, eseményeit), komoly várakozásokkal számoltam a napokat a 2018-as T-34 megtekintéséig. Sajnos azonban inkább negatív, mint pozitív értelemben lepődtem... Teljes kritika
Sokáig a háborús propagandafilmeket elsősorban Amerika számlájára írták, mondván, főleg az amerikaiak próbálják meg harcaikat idealizálni és jogosnak vagy hősiesnek beállítani. Ám 2019-ban Aleksey Sidorov egy olyan háborús filmmel rukkolt elő, T-34 címmel, mely túltett bármelyik nyugati propagandafilmen. A második világháborús Szovjetunió vörös hadserege 1942-től fokozatosan szorította vissza a németeket. Győzelmeik szimbóluma, mondhatni nemzeti büszkesége a T-34 harckocsi lett. A olcsón, gyorsan és hatalmas példányszámban előállított orosz tank főleg mennyiségben (a sok lúd disznót győz elve mentén) verte a Wehrmacht páncélosait. Ám a 2019-es T-34 című film úgy ábrázolja a legendás harckocsit, mint a világ legjobbját. A központi figura, Ivuskin alhadnagy (Alexandr Petrov) mindig túljár a németek eszén. Hősies, akárcsak tankjának kezelőszemélyzete. A film alapján a szovjetek okosabbak voltak a németeknél és harckocsijuk, a T-34 is jobbnak bizonyult a német Párduc és Tigris-típusoknál. A sztoriban rengeteg a túlzás, a csúsztatás, a hősies beállítás. Értékelésem: 50% csupán.
Annyira sok a filmben a túlzás, a marh@ság és a propaganda célú műanyag, hogy nem lehet nagyon felpontozni, ugyanakkor a T-34 jelenetek felviszik a dolog értékét. Láthatunk ugyanis egy T-34 harckocsit kívül-belül, bevetésen, nyugalomban és harcolva, minden létező szemszögből. Az viszont, hogy az egész film alatt mindig mindent kilő, miközben őket soha senki nem tudja eltalálni, a szokásos orosz túlzás része. Emlékszem, gyerekkoromban láttam olyan szovjet filmeket, hogy a hős orosz katonát szitává lövik, de ő csak megy előre, miközben szól a szovjet hősi zene. Na,ez is ilyen kb. A T-34 olcsón és nagy tömegben gyártható, egyszerű harckocsi volt, olcsósága dacára, nagy tűzerővel (főleg a 85 mm-es löveggel készült változat). De persze sokszor ment tönkre, és viszonylag simán lődözték ki a németek. A filmet mégis szívesen nézi egy haditechnika kedvelő a sok tank miatt. Ezért adnék rá három csillagot. Ha a hihetőséget kellene értékelni, akkor zéró csillagot kapna. Színészet, az meg nincs benne egy deka sem.
Ez egy jó akciófilm Oroszoktól, izgalmas, nem túl durva, jó színészek, pörgős, szóval nem háborús dráma! Ajánlom mindenkinek!
A második világháborúban járunk, a film kezdetén 1941 novemberében Moszkva közelében. A nácik folyamatosan törnek előre a szovjet főváros felé. Aztán kibontakozik egy történet, melyben nem sokat törődtek a realitásokkal és a hihetőséggel. A rendező, ... Teljes kritika
Hasonló filmek
Érdekes a film abból a szempontból, hogy ez egy rambós film a vasfüggöny másik oldaláról, 30 évvel a vasfüggöny leomlása után (Rambóhoz kepést sokkal realistább, és nem kell egy izzadó izompacsirtát bámulnom). Az oroszok tanultak az amerikai bugyuta,... Több
Nekem is bejött. Kicsit oroszosan elviccelt, de szórakoztató film, teljesen elfogadható sztorival. Mondjuk, ha németek így harcoltak volna a WW2-ben, az első héten kapitulálhattak volna, de ennyi cukor kellett az orosz harci szamovárba, hogy szeressük Ivánékat, és különben is, ők mindig jóságosak és persze a legjobb harcosok, de még a jóízlés határain belül persze. Még a sok CGI-t is elhittem, pedig utálom, de itt kiváló munkát végeztek a cselovekok a gépek mögött. Immáron sokadszorra kell kellemesen csalódnom egy orosz rendezésben, mert valahogy mostanság feltörtek, mint a talajvíz a sztyeppén. A magam részéről ezután is keresem majd az ilyen kellemesen emészthető alkotásokat, amilyen ez is, mert igazi pálfordulást érzek az orosz filmalkotásban, ami jó. Ami pedig erős kontra Hollywood csapnivaló irányvonalával szemben..
Többször is megnéztem a filmet, mert alapvetően tetszett a hangulata. Persze nyilván a hős orosz meg a piszkos életű náci, de azért csak kialakul benne valamiféle közös kapcsolat a két fél között. Ha félretesszük az előítéleteinket az oroszos túlzásokkal, teljesen jó és szórakoztató filmet nézhetünk.
