Maár Gyulát a film készítésekor nem érdekelte a közönség igénye. Öntörvényű alkotóként úgy gondolta, hogy ami őt érdekli az esetleg másokat is érdekelhet. Később kissé változtatott a felfogásán, a TV számára elkészítette két régebbi operett változata... Többit, az „Én és a kisöcsém” zenés játékot, amelyik 1990-ben a televíziós fesztiválon közönségdíjat kapott. A második pedig a „Montmartre-i ibolya” volt (második helyezett ugyanazon a fesztiválon). A „Teketória” a feleség, Törőcsik Mari sokadik jutalomjátéka, etűdök sorozata egy válás után lévő nő társkeresési próbálkozásairól, nagy adag iróniával fűszerezve. Nem aratott nagy sikert, mert Maár Gyula csak „tűrt” rendező volt, dicsérni csak a nagyon bátrak merték, de ilyen kritikus kevés akadt.
