Könyvesbolt a tengerparton

Sokszor az emberi gonoszság győzelmet arat az emberi tartás és jellem felett. Az azonban még a legbéketűrőbb emberből is kihozza a gyilkos ösztönt, ha az egész település csak intrikus, gonosz emberekből áll.

Megindító, érzelmekkel teli könyvadaptáció a katalán filmkészítő rendezésében. Ugyan nem éri el az általam legjobbra értékelt jó évtizeddel ezelőtti „Az élet nélkülem” szintjét, de a történet és különösen a remek színészek egy jó filmet hoztak össze.... Több Bátran lehet ellentmondani, de Emily Mortimer alakjában bizonyos jelenetekben én Audrey Hepburn vonásait véltem felfedezni. Bill Nighy a tőle megszokott kitűnő színjátékot mutatta be, Patricia Clarkson pedig a mézes-mázos modorával egy vasorrú bábára emlékeztetett. A kis „asszisztens” Christine ambivalens tettét valószínűleg a szülei kényszerítésére követte el. A filmben fontos szerephez jutott Bradbury sci-fi regényének gondolatisága. A műben szereplő „könyvemberek” helyett felnőttként Christine őrizte meg a könyvek mással nem helyettesíthető funkcióját. Nagyon szépek a természeti felvételek, a néző részesülhetett az angol tengerpart rideg szépségében ahol az időjárás egy nap alatt is mind a négy évszak jellemzőit képes produkálni. Eléggé megosztó véleményeket lehet olvasni a filmről, de aki ezt unalmasnak és semmitmondónak értékeli az jobban teszi ha marad a szappanoperák élvezete mellett.

Nagyon kellemes film, még akkor is ha a sztori tényleg nem egy nagy eresztést. Az egésznek valami hihetetlenül jó atmoszférája van, így nekem ez egy egészen kellemes kikapcsolódás volt.

Hát nem kimondottan győzött meg a film, pedig ettől a szereplőgárdától sokat vártam. Igaz, nem állítom, hogy rajtuk múlt, és sok hibáját sem tudnám felhozni, egyszerűen csak egy kicsit laposnak éreztem. Még a sztorival sem lenne gond, de ha egészébe nézem, nem tudom azt mondani, hogy feltétlenül újra beülnék rá.