Érdekességek (11)
A film összbevétele 19 000 000 dollár volt (imdb.com), míg a magyarországi piacon 4 735 460 forintot termelt. A hazai mozik összesen 2 418 mozijegyet értékesítettek a produkcióra.
A film forgatása 2021 végén kezdődött Dél-Afrikában, de a COVID-19 járvány Omicron-változatának hulláma miatt félbeszakadt. A forgatás néhány hétre leállt, de a plusz időt a nagy csatajelenet próbálására és tökéletesítésére használták fel.
Lupita Nyong'o-nak ajánlották fel először Izogie szerepét, amelyet végül Lashana Lynch kapott meg.
Az agojie nagyon is valóságos alakulat volt, amely több mint egy évszázadon át létezett, és a popkultúrában is rengeteg értelmezést inspirált, a legjelentősebb talán a Dora Milaje a Fekete Párducból.
Mivel a dahoméiak több millió rabszolgát adtak el az atlanti rabszolga-kereskedelemben (Amerikába szánt rabszolgák), ezért ma minden hatodik afroamerikai vérvonalát a dahoméiak által foglyul ejtett vagy rabszolgaságba született rabszolgákra vezethetik vissza.
Az agojie-k mozgásának és fegyverhasználatának alapjait illetően Stevens, Daniel Hernandez kaszkadőrkoordinátorral és a csapat többi tagjával együtt a Kalira támaszkodott, egy olyan harcrendszerre, amely a Fülöp-szigetekről származik, és amely az ütő- és éles fegyverek, valamint a drámai ízületi zárak és a megragadás változatosságát hangsúlyozza.
Gina Prince-Bythewood rendező számára a The Woman King című történelmi eposz elkészítése egy valóra vált álom volt. Annak ellenére, hogy hét évig tartó fejlesztési folyamattal kellett megküzdenie, Prince-Bythewood eltökélte, hogy bebizonyítja, hogy a nagyhatalmú fekete nőkről szóló hollywoodi történetek megérdemlik, hogy lássák őket.
Hasonló filmek
Történelmi tanácsadóként Wantchekon gondoskodott arról, hogy Dahomey fejlett, szuverén államként jelenjen meg, ne pedig sztereotip primitív törzsként. Az agojie-k és férfi társaik által használt fegyvereket például gyakran helyben állították elő – minden bizonnyal nem mindet Európából importálták.
1851-ben és 1852-ben a britek tengeri blokádot vezettek be Dahomey kikötői ellen, hogy rákényszerítsék őket a rabszolga-kereskedelem beszüntetésére. 1852 januárjában Ghezo elfogadta a britekkel kötött szerződést, amely véget vetett a dahomeyi rabszolgakivitelnek. A dahomey-iak még közel negyven évig folytatták az afrikaiak rabszolga-kereskedelmét, miután az európai országok illegálissá tették a rabszolgatartást.
Dahomey növekedése egybeesett az atlanti rabszolga-kereskedelem növekedésével, és az európaiak számára jelentős rabszolgaszállítóként vált ismertté.
Dahomey a rabszolga-kereskedelem egyik fő központja volt, amely a környező területeről is elfogott embereket. Az 1800-as évek közepén a britek több követet küldtek Dahomeyba, hogy rávegyék az akkori államfőt, Ghezo királyt a rabszolga-kereskedelem beszüntetésére, ő ezt viszont elutasította. A britek 1851 és 1852 között tengeri blokádot hoztak létre Dahomey kikötőivel szemben. 1852 januárjában Ghezo király végül engedett, és szerződést írt alá a britekkel a dahomeyi rabszolgák exportjának megszüntetéséről.
