Anouk Aimée

2

Nicole Francoise Florence Dreyfus néven született Henri Murray színész és Geneviéve Sorya színésznő gyermekeként. Édesapja zsidó, édesanyja pedig római katolikus vallású volt, ő gyermekként katolikus neveltetést kapott, felnőttként azonban áttért a zsidó hitre. Párizsban végezte tanulmányait, majd a Marseille Operaban táncot tanult, Angliában pedig színészetet. Táncmestere Andrée Bauer-Thérond volt.

Emlékezetes szerepei közé tartozik a Le rideau cramoisi, Frederico Fellini Az édes élet, valamint a 8 és ½ című filmjei, a Lola 1961-ből, az Egy este, egy vonat, George Cukor Justine-je, Bernardo Bertolucci Egy nevetséges ember tragédiája, valamint az Egy férfi és egy nő 1966-ból. Különleges kisugárzása és szépsége miatt igazi szexszimbólummá vált, 1995-ben az Empire Magazine a száz legszexisebb sztár közé válogatta a filmtörténelemben.

Megjelenését gyakran hasonlították Jacqueline Kennedyhez. A francia mozik mellett, Aimée többször szerepelt spanyol, brit, olasz és német filmekben. A nemzetközi hírnevét Fellini Az édes élet című filmje hozta meg számára 1960-ban, majd a Lola 1961-ben.

1966-ban az Egy férfi és egy nő című Claude Lelouch filmje elnyerte a Cannesi filmfesztivál nagy díját, valamint a Legjobb filmnek járó Oscar-díjat is. Alakításáért egy legjobb színésznőnek járó Oscar-jelölést is bezsebelt, ő volt az első színész, akit ez a megtiszteltetés ért, francia nyelvű filmben való szerepléséért, s szintén az első, aki elnyerte a Golden Globe, valamint a BAFTA-díjakat (egészen 2007-ig váratta magát a következő ilyen alkalom, amikor Marion Cotillard diadalmaskodott a Piaf című filmben nyújtott alakításáért).

1969-ben Dirk Bogarde oldalán mutatkozott be a Justine című filmben, amelyben a zsidó címszereplő lányt alakította. Az 1970-es és 1980-as években életének meghatározó részét képezte Élie Chouraqui, aki olyan filmekben rendezte őt, mint az Egy lap a szerelemről, 1978-ból, az Une page d’amour 1980-ból, a Qu’est-ce qui fait courrir David? 1982-ből, a Les marmottes 1993-ból, valamint a Celle que j’aime 2009-ből.

Jó barátságot ápolt Michel Piccolival, akivel nyolc közös filmjük volt, így például A holtak seregének tábornoka (1984), az Éjen az élet (1984), a Leisenbohg átkozott szerelme (1991) és a 101 éjszaka (1995). 2002-ben César-díjjal jutalmazták életművét, valamint kapott egy tiszteletbeli Arany medve díjat a Berlini Nemzetközi Film fesztiválon.